Az elégedetlenség fő oka természetesen az, hogy az elmúlt négy évben a kormány összesen 66 ezerrel csökkentette a tanári állások számát, és a jövő évi költségvetés további 14 ezer poszt megszüntetésével számol. Az egzisztenciális jellegű félelmeket azonban a jobb és baloldali pártok által egyaránt erőltetett átalakulások okozta frusztrációk egészítik ki.
A legtöbb szakszervezeti vezető azt mondja, a tanári szakmát egyfajta "sokoldalú műsorvezetéssé" akarják a politikusok silányítani, ráadásul az is egyre inkább elvárásként fogalmazódik meg, hogy egyszerre több tárgyat is oktatni tudjanak. Mindez a tanárok szerint a szakmai munka rovására megy.
Az elégedetlenség mértékét mutatja, hogy a keddi megmozduláson a többségében katolikus intézményekből álló, az oktatási rendszer 17 százalékát képviselő magániskola-hálózat tanárai is jelen lesznek, ami a sztrájk szervezői szerint történelmi változásnak számít. A magániskolákban dolgozók ugyanis hagyományosan nem vesznek részt a tiltakozásokon, az oktatás minőségén túl ez a másik oka annak, hogy Franciaországban kifejezetten nagy megbecsülés övezi őket. Részvételükből most a franciák azt a következetést vonják le, hogy tényleg nagy baj lehet.
Egy másik fájó pontot az óraszámmal kapcsolatos kalkulációk jelentik. Mind a kormány, mind a baloldali ellenzék ugyanis azt szeretné, ha a tanárok lényegesen több időt töltenének az iskolában. Képesítéstől függően egy tanár heti óraszáma jelenleg 15 és 18 között változik, ami a plusz órákkal húszra vagy a fölé is emelkedhet. A politika ezt kevésnek tartja, a tanárok viszont azt mondják, a változtatni akarók kihagyják a számításból az órákra való felkészülésre és a dolgozatok kijavítására fordított időt.
A problémás negyedekben működő iskolák tanárai ehhez hozzáteszik: a politikusok azt sem veszik figyelembe, hogy a hátrányos helyzetű, a legtöbb esetben fegyelmezetlen, sőt kifejezetten agresszív diákok oktatása elképesztő szellemi és lelki energiát emészt fel, arról nem is beszélve, hogy egyes tanárok néha az életüket is kockáztatják.
A szakszervezetek mindenesetre azt hangoztatják: a keddi sztrájk nem csak a követeléseikről szól, azzal ország-világgá akarják kiáltani, hogy a szakma egésze szenved.