A szerződéskötési láz négy-öt éve söpört végig Franciaországon, és akkor helyi és megyei önkormányzatok, kórházak és költségvetési intézmények százai haraptak rá az úgynevezett strukturált pénzügyi termékekre. A ma már nemes egyszerűséggel csak toxikus hiteleknek nevezett, bonyolult matematikai modelleken alapuló konstrukcióknak a fő vonzereje természetesen abban állt, hogy a piacinál alacsonyabb kamat mellett lehetett pénzhez jutni.
Az ügyfelek éberségét egyesek szerint az is elaltatta, hogy a kamatokat a törlesztés első négy-öt évére rögzítették, és azok csak egy-két éve kezdték követni a svájci frank árfolyamváltozásait. Az elején tehát a konstrukció kifejezetten jó üzletnek számított, a Párizs közeli Argenteuil város vezetése például a hitelfelvételt követő első években 44 százalékkal tudta csökkenteni pénzügyi kiadásait.
A gazdasági válság kirobbanásával és a kamatok meglódulásával azonban a településnek az eredetihez képest ma nem kevesebb, mint 33 millió eurónyi többletkamatot kell fizetnie. Hasonló helyzet előtt áll a világszerte ismert Saint-Tropez tengerparti üdülőparadicsom vezetése is: a 2007-ben megkötött hitelszerződésük szerint 2012-ig közel négy százalékos kamatot kell fizetniük, azt követően azonban - a jelenlegi árfolyammozgások alapján - a kamatszint 30 százalékra ugrik majd fel.
A toxikus hitelek érintettjei most kétségbeesetten keresik a kiutat, egyesek pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a bankok megtévesztették őket. A Párizs környéki, nyakig eladósodott Seine Saint Denis megye elnöke például, be akarja perelni a nekik hitelező bankokat, mondván, nem tájékoztatták őket eléggé a toxikus hitelek kockázatairól és mellékhatásairól.