London egyik népszerű olasz csemegeboltjába tértem be a feleségemmel a minap, és amikor gyér nyelvtudásommal az eladó kedvéért olaszul kértem mozarella sajtot és pármai sonkát, a kiszolgáló lány mosolyogva jegyezte meg: nyugodtan beszélhetünk magyarul, mert Szombathelyről jött nemrég Angliába.
Azután kiderült, hogy tulajdonképpen vegyész technikus, de Londonba érkezve megragadta az első munkalehetőséget, mert a lényeg, hogy mihamarabb jól megtanuljon angolul. "És visszatér Magyarországra?" - kérdeztük. "A szüleim miatt talán idővel igen, de ez még nem biztos"" - hangzott a válasz.
Magyar diplomaták szerint közelít a százezerhez az Angliában dolgozó magyarok száma. A kelet-közép-európai vendégmunkások tábora 2009-ben, a lengyel gazdaság erősödésével, fogyatkozni kezdett, de tavaly óta újból növekedik, 2010 folyamán 43-ezren érkeztek és csak 29 ezren tértek vissza.
A nagy-britanniai lengyelek tábora immár meghaladja a félmillió főt - hét évvel ezelőtt csak 75 ezer lengyel volt itt. Közöttük igen sok a villany- és vízvezeték szerelő, a szobafestő-mázoló, a csempéző-burkoló és egyéb építőmunkás.
A magyarok többsége a szolgáltatói iparágakban helyezkedik el, alacsony szakmai tudást követelő állásokban, esetleg gyermekgondozóként, vagy éppenséggel a másik végleten: kórházi orvosként vagy komputer technikusként.
Az angolok nem szívesen vállalnak gyengén fizetett munkát: nem mennek pincérnek, eladónak, mezőgazdasági munkásnak. Ezeket a helyeket töltik be egyre nagyobb számban a külföldiek.
A lengyelek egy része végleges letelepedésre készül. Már megjelent körükben a munkanélküliség is: míg Nagy-Britanniában a munkakeresők aránya 7,7 százalék, az angliai segélyezett lengyel munkanélkülieké 5,5. Pedig a nagymérvű munkaerő-bevándorlás célja éppen az, hogy az elöregedő brit társadalomban növekedjen a nyugdíjas réteget eltartó adófizető keresők száma.