A visszafogottságot a francia média attitűdje is magyarázza, annak legnagyobb része ugyanis továbbra is a szocialista Dominique Strauss-Kahn pártján áll, a cikkek, riportok hangulata alapvetően együttérzést igyekszik kelteni a politikus iránt.
Kivételt ez alól talán egyedül a baloldali Libération című napilap képez, amely túl azon, hogy négy éve már figyelmeztetett a lebukott politikus problematikus szexuális hajlamaira, az ügy kapcsán most a szocialista párt vezetőinek a felelősségét is felveti.
Mit tudtak Dominique Strauss-Kahn magánéletéről a szocialista vezetők? - teszi fel a kérdést Nicolas Demorand, a lap főszerkesztője csütörtöki elemzésében. Miként reagáltak egyik nő párttársuk kijelentésére, miszerint fél egyedül maradni a politikussal? Mit tettek annak a fiatal lánynak az ügyében, akinek édesanyja amúgy megyei szocialista képviselő, és aki azt állítja, hogy 2002-ben Dominique Strauss-Kahn meg akarta őt erőszakolni? Az újságíró szerint a párt vezetőinek e kérdésekre immár nyílt választ kell adniuk.
Az máris biztosnak tűnik, hogy az ügy alapjaiban fogja megváltoztatni a francia újságírási gyakorlatot, amely eddig tabunak tekintette a politikusok magánéletét. A Le Figaro című jobboldali napilap például internetes kiadásában, most arról szavaztatja meg az olvasóit, hogy szerintük a francia médiának az eddiginél alaposabban kell-e feltárnia ezt a témát.
Dominique Strauss-Kahn esete kapcsán a francia újságíróknak amúgy angolszász kollégáik kritikáival és enyhe megvetésével is szembe kell nézniük. A The Australian című lap például azt írta, hogy az IMF vezérigazgatóját eddig a "hallgatás törvénye" védte a lebukástól, és amikor szexről, hazugságról és politikáról van szó, a francia és az angolszász újságírást egy világ választja el egymástól.
A brit The Guardian szerint a francia média és politikai elit párhuzamos világban él: egy dolog, ami a sajtóban megjelenik, és más dolog a valóság, amelynek egy jelentős részét eddig a ki nem mondható szférába zártak be.
A New York Times azt írta, hogy a franciák szeretik a pletykát és a titkokat, és úgy véli, eme jellemvonásuk gyökerei a királyi udvarig vezethetők vissza. Az amerikai lap emlékeztet arra, hogy François Mitterrand néhai államfő a média és politikai elit segítségével éveken át titokban tudta tartani, hogy van egy házasságon kívül született lánya.