A Buckinhgam palotában a fogadás azzal kezdődött, hogy Vilmos és Catherine, immár Cambridge hercege és hercegnéje, a szülők, nagyszülők, a vőfély (azaz Harry herceg), a koszorúslány (Catherine húga) és a sleppvivő-gyerekek kíséretében megjelent a palota erkélyén. Tízezres tömeg gyűlt össze a téren, hogy lássa, miként csattan el az első nyilvános hitvesi csók. Míg harminc éve ugyanitt, a friss-házas Károly herceg és Diana csak félmásodperces, szégyenlős csókot váltott, Vilmos kétszer is megcsókolta Catherine-t. A légierő másodpercre pontosan időzített díszrepülésre zúgott el akkor a palota fölött.
A kedvező tavaszias időjárás kitartott estig, sor kerülhetett száz meg száz utcai mulatságra, hiszen a kormány a hercegi esküvő alkalmából munkaszüneti napot hirdetett. Minek köszönhető, hogy az antimonarchisták maroknyi táborát kivéve, ilyen lelkes fogadtatásra talált a britek körében ez az esküvő? A magyarázat többrétű. A szigetország népe a gondokkal teli világban, gazdasági bajok közepette, valamiféle örömteli felszabadultsággal ünnepelhető, pozitív eseményre vágyott.
Emellett ünnepelni kívánta azt is, hogy Nagy-Britanniában, Európa egységesedése ellenére, nem szakad meg a történelmi folyamatosság, a királyság intézménye sem látszik megingani. A britek 80 százaléka támogatja ezt. A monarchia most színre lépett továbbvivői rokonszenvesek, méltók az előlegezett bizalomra. Vilmos örökölte Diana hercegnő sármját, de a jelek szerint Erzsébet királynő diszkrét nagyúriasságát is.
Vilmos és Catherine az új évszázad gyermekei. Készek megfelelni mindannak, amit születés vagy párválasztás következtében elrendelt nekik a sors, de jól tudják, hogy, hogy nem hivalkodni kell, hanem kellő populizmussal vinni tovább egy nagy történelmi tradíciót, amelynek fontos alapszabálya, hogy a király ne avatkozzék a politikába.
Az esküvői videókat itt láthatja.