Örömmel és nem kevés büszkeséggel vették tudomásul a francia szakácsok, hogy a francia konyhaművészet az emberiség szellemi kulturális örökségévé vált. Az erről szóló döntést kedden hozták meg az UNESCO vezetői a kenyai fővárosban, és lépésüket azzal indokolták, hogy a francia gasztronómia, rítusaival és az alkalmazott tálalásokkal méltó arra, hogy a világörökség részévé váljon.
A legismertebb mesterszakácsok szerint a döntéssel az ENSZ kulturális szervezete nem csupán az ételek változatosságát, minőségét, hanem az együttélés francia módját is elismerte. Alain Ducasse, a világ egyik legismertebb francia konyhamestere ugyanis állítja, hogy az együttélés minőségét, az ember és a természet viszonyát is tükrözi az étkezés módja.
Guy Savoy, a francia főváros szakácshírességeinek is azt hangsúlyozta, hogy a hétköznapi életművészet szerves részét az evés: az, hogy miképpen ülünk az asztal mellé a családdal, a barátokkal, hogy betartjuk az ételek felszolgálásának a rendjét, amely étvágygerjesztővel, azaz aperitiffel kezdődik, előétellel, majd a főétellel folytatódik és a desszerttel, esetleg az emésztést elősegítő itallal végződik.
Más országokban is létezik konyhaművészet, a francia sajátosság azonban az ételek és a borok házasításában, a tálalás formájában és sorrendjében, az asztal körüli társalgási kultúrában rejlik - hangsúlyozta az UNESCO-pályázatot elkészítő egyik francia szakember. François Fillon miniszterelnök pedig egyenesen azt mondta, hogy a francia konyhaművészet nemcsak a nemzet egyik legnagyobb kincse, hanem a nemzeti identitás szerves része.
A mesterszakácsok egyébként azt remélik, hogy a francia példa más nemzeteket is arra ösztönöz majd, hogy tudatosan felfedezzék saját konyhaművészetüket, ráébredjenek annak értékére és jelentőségére, illetve arra, hogy az szervesen hozzátartozik a kultúrájukhoz.