Véget ért a csaknem egy hónapja tartó lázas találgatás Franciaországban: az államfői hivatal vezetője vasárnap este végre felolvasta az új kormány névsorát, amely nem tartogatott túl sok meglepetést. Az igazi újdonság talán az, hogy az országot ezentúl nem harminchét, hanem harminctagú kormány irányítja, és egyesek azt is merész változásnak minősítik, hogy a testület tagjainak egyharmada nő.
A gazdasági tárcát továbbra is az immár kifejezetten nagy tekintélynek örvendő Christine Lagarde irányítja, a külügyi tárca élére pedig a rendkívül tehetségesnek tartott Michèle Alliot-Marie korábbi igazságügyi miniszter került. Ez utóbbi nemcsak jogból és politikatudományból doktorált, hanem néprajzból is diplomát szerzett.
A sportminisztériumot az eddigi környezetvédelmi államtitkár, a többször nemzeti karatebajnokságot nyert Chantal Jouanno irányítja, az oktatási tárca élén Valérie Pécresse maradt, Roselyne Bachelot korábbi egészségügyi miniszter pedig azt az újonnan létrehozott szolidaritási és társadalmi kohéziós minisztériumot vezeti, amely egyebek mellett a családdal, illetve a fogyatékosokkal és az idősekkel kapcsolatos politikát is felügyeli.
A környezetvédelmi minisztériumot egy fiatal és dinamikus hölgy, Nathalie Kosciusko-Morizet vezeti, aki a jobbközép egyik markáns figurájának tartott Jean-Louis Borloo-t váltja. Ez utóbbinak egyébként több tárcát is felajánlottak az új kormány megalakításáról zajló vasárnapi tárgyalásokon, de a politikus azokat visszautasította. És bár Borloo sok sikert kívánt François Fillonnak a további munkához, a bennfentesek úgy tudják, a politikus kifejezetten zokon vette, hogy Nicolas Sarkozy nem őt nevezte ki miniszterelnökké.
A kormányváltással egyébként a jobbközép pártok egy része nem igazán elégedett. A honvédelmi tárcától menesztett Hervé Morin, akit a Jacques Chirachoz közel álló Alain Juppé váltott, egyenesen kiegyensúlyozatlannak nevezte az új testület politikai összetételét.
Az ellenzéki pártok felé való nyitásnak is nagyjából vége: a szocialistáktól átcsábított Bernard Kouchner-nek távoznia kellett a külügy éléről, igaz, a kulturális tárcát továbbra is François Mitterand néhai szocialista államfő unokaöccse, a homoszexualitását nyíltan vállaló Frédéric Mitterand vezeti, és a szocialistáktól meggyőződésből átigazolt Eric Besson is a kormányban maradt. Ez utóbbi azonban ezentúl nem a bevándorlással kapcsolatos ügyeket felügyeli, hanem az ipari minisztériumot vezeti.
Az új kormány jobbra tolódott, állítják a szocialista vezetők, akik úgy vélik, Nicolas Sarkozy gyengeségből, sőt kényszerből nevezte ki ismét François Fillont kormányfővé. Mások azt mondják, hogy az államfő a folytonosságot és a stabilitást választotta a kinevezéssel, de olyanok is akadnak, akik szerint Sarkozy ily módon akarja ellenőrzése alatt tartani az egyre népszerűbb miniszterelnököt, akit sokan szívesen látnának köztársaságielnök-jelöltként a 2012-ben esedékes választásokon.