A brit Observer Niamh Buffini példáján keresztül mutatja be, hogyan indult be a fiatal írek újabb elvándorlási hulláma, amire a történelem során már több példa volt. A diáklány Írország első számú taekwondo sztárja, aki érmet akar nyerni hazájának a közelgő londoni olimpián. Nemsokára megtudja, hogy mennyire emelkedett a tandíj az egyetemén, és hogy egyáltalán ki tudja-e fizetni. "A legjobb barátaim már elhagyták az országot és spanyol vagy ausztrál bárokban dolgoznak. Az egyetemi csoportom létszáma az újévben a felére csökken" - mesélte.
Niamh apja szabadúszó építőmunkás. Ez az utóbbi időben a "munknanélküli" szó szinonímájává vált - jegyzi meg az Observer. Az ország legnagyobb építőipari cége, a Michael McNamara másfél milliárd eurós adósságot halmozott fel és csődbe ment. A munkások tüntetnek - igaz, egyelőre békésen.
Nyugdíjasok arra panaszkodnak, hogy a kórházakban nincs elég ápoló, mert a költségvetési megszorítások az úgynevezett frontvonalas szolgáltatásokban érezhetők először. Az olcsó munkaerőt jelentő lengyel bevándorlók tömege közben már hazament.
Az ír kormány ismét hangoztatta: nincs szüksége mentőcsomagra, saját maga is tudja finanszírozni adósságát, annak ellenére, hogy a kamatok immár 9 százalék körül járnak. Dublin számára hatalmas erkölcsi veszteség lenne, ha külföldi segítséget kellene igénybe vennie; sokan a szuverenitás elvesztéséről beszélnek.
Attól függetlenül, hogy milyen megoldást talál az ország vezetése, a becslések szerint jövőre 45 ezer ember vándorol ki. Az Ír Diákok Szövetsége szerint a következő öt esztendőben 150 ezer diák hagyja ott hazáját.
"A tömeges kivándorlás mindig jól jelezte Írország gazdasági gondjait" - jegyzi meg az Observer. A XIX. századi, történelmi kivándorlás után a legfrissebb példa az úgynevezett Ryanair-generáció volt: a nyolcvanas években fiatalok tömegei hagyták ott az országot a fapados légitársasággal jobb megélhetést keresve. A kilencvenes években aztán visszatértek, ami hatalmas önbizalmat adott, és ekkor kezdték Írországot kelta tigrisnek nevezni. Most viszont újra útnak indulnak az ifjak, és az iskolázott nemzedék elvesztése súlyos pszichológiai csapás lesz.
Elemzők megjegyzik: a pénzügyi válságért az írek főképp magukat okolhatják. Az ország azonban csak akkor tud talpra állni, ha olyan pénzügyi megoldást talál, ami nem minősül büntetésnek. Ehhez azonban a politikai kultúra változására is szükség van, mert ha a jelenlegi elit marad hatalmon, akkor újratermelődik a probléma Írországban - fűzi hozzá az Observer.