Szöul közelében, három, kifejezetten e célra épített mesterséges szigeten ülnek össze a világ gazdag és feltörekvő országainak vezetői. A legfontosabb cél: megállapodni arról a mechanizmusról, amely megóvja a globális gazdaság talpra állását.
A tanácskozása kicsit a pápaválasztáshoz hasonlít, de azzal a különbséggel, hogy a külvilágtól elzárt politikusok távozhatnak, mielőtt egyezségre jutottak volna. Az elemzők egy része éppen ettől fél.
Már a csúcs előtt komoly vita alakult ki. A ring egyik felében a sokat exportáló, de kevés külföldi terméket vásárló feltörekvő gazdaságok, a másik felében a gazdag államok, amelyek sokat importálnak, és emiatt eladósodtak. A felek ismét protekcionizmust emlegetnek, és a valutaárfolyamok miatt vitáznak.
Az Egyesült Államok és más országok ismét megpróbálják majd elérni, hogy Kína engedje látványosan drágulni a jüant, amivel a kínai termékek ára emelkedne a világpiacon, és ami növelné más államok exportlehetőségeit. Az amerikaiak azonban ellenállásra számíthatnak, mert sokan azzal vádolják őket, hogy vizet prédikálnak, és bort isznak. Az amerikai pénzügyi hatóságok ugyanis a múlt héten 600 milliárd dollárt pumpáltak a gazdaságba.
Ez felháborítottak Kínát és Németországot is, amelyek szerint a lépés célja a dollár gyengítése, és így az amerikai export növelése. Illetékesek arra utaltak, hogy erre más országok is válaszintézkedéseket hozhatnak. Az elmúlt hónapokban az euró árfolyama két éve nem látott magasságba szökött a dollárral szemben, ami azt jelenti, hogy az európai exportőr országoknak ismét nehezebb eladni termékeiket.
Mervyn King, az angol központi bank elnöke arra figyelmeztetett: ha nem foglalkoznak a világgazdaságban tapasztalható komoly egyenlőtlenségekkel - azaz, hogy egyes államok túl sokat exportálnak és takarékoskodnak, mások túl sokat importálnak és költenek - akkor nem lesz tartós a talpra állás. A vezetőknek kompromisszumot kell keresniük és biztosítaniuk a növekedést - hangoztatta.
Kérdés, hogy hallgatnak-e rá, vagy Robert Zoellickre, a Világbank elnökére, aki szintén közös növekedési politika meghirdetését akarja. Barack Obama amerikai elnök már jelezte: ha az exportőr országok nem növelik saját fogyasztásukat, vagyis nem vesznek több terméket Amerikából és máshonnan, akkor az Egyesült Államoknak nem lesz más választása, mint a pénznyomás, azaz a dollár gyengítése.
A gazdasági válság óta jelentős növekedésnek indult Brazília és Thaiföld közben fenn akarja tartani a külföldi befektetések korlátozását. Azzal érvelnek, hogy az Amerikában keringő, olcsó pénz jelentős beáramlása mesterségesen felnyomná a hazai kötvények, nyersanyagok és ingatlanok árát.