"A jótékonyság otthon kezdődik" - tartja az angol közmondás, és a pénzügyi válság után a nyugati világ eddig többé-kevésbé adakozó államaiban is gyakran teszik fel a kérdést, miért kell külföldre adni, ha otthon is sok a nélkülöző?
Miközben Kína nagyságrendekkel gyorsabban növekszik, mint a fejlett ipari országok, továbbra is segélyre szoruló, fejlődő országnak mondja magát, főleg, ha a klímaváltozást elősegítő szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésről van szó.
Az utóbbi hónapokban Németország és Nagy-Britannia is elkezdte visszafogni a juttatásokat. Japán pedig - amely idáig szomszédja legnagyobb segélyezője volt, és amellyel az utóbbi hetekben csúnya határvitába keveredett - már két éve nem ad kedvezményes hiteleket Kínának.
Peking el akarta kápráztatni a világot a 2008-as olimpiával, de ennek eredménye lett az is, hogy nyugaton egyre kisebb az adakozókedv irányában. A költségvetési megszorításokat bejelentő brit kormány például jövő márciusra leállítja Kína segélyezését.
Peking 2007-2008-ban 2,6 milliárd dollárt kapott a donoroktól, derült ki az OECD adataiból. A 10-szer kisebb átlagjövedelmet produkáló Etiópia ennek az összegnek csak a kétharmadához jutott. Igaz, ha a lakosság arányában nézzük a segélyt, akkor Kína kevesebbet kap, mint mások.
Japán évi 1,2 milliárd dollárt ad, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia ennek körülbelül a felét. Az Egyesült Államok mindössze 65 milliót juttatott 2008-ban a biztonságos atomenergiát, egészségügyi ellátást és katasztrófa-elhárítást célzó programokra, valamint az emberi jogok védelmére. Az amerikai segély az 1989-es, Tienanmen téri katonai megtorlás miatt ilyen alacsony.
Peking évi másfélmilliárd dollárhoz jut a Világbanktól. De miért, ha hatalmas léptekkel fejlődik gazdasága? - teszik fel egyre többen a kérdést. A Kínai Kereskedelmi Minisztérium válasza az, hogy vidéken még mindig 200 millió ember él szegénységben, és pénz kell a környezetvédelmi és energiahatékonysági programokra is.
A kritikusok megjegyzik, annak ellenére, hogy az országot a kommunista párt irányítja, hatalmasak a vagyoni különbségek. Az Egyesült Államok után Kínában él a legtöbb milliárdos, az átlagjövedelem azonban évi 3600 dollár.
Kutatók megjegyzik: a világ több mint egymilliárd, szegénysorban élő emberének háromnegyede a Kínához hasonló, közepesen gazdag országokban él. 20 éve még a világ szegényei szinte mind szegény országokban éltek. Az, hogy most sokan már gazdagabb országok polgárai, felveti a kérdést: ki segélyezze őket, a saját országuk, vagy a külföld?