Volt köztük nőcsábász, nőnek öltöző férfi, és tengerparti kaszinóba vízhatlan ruhában, kémhajóról érkező ügynök, egyikük pedig Trockij titkárnőjének a szeretője volt. A brit MI6, azaz a külföldi kémszolgálat ügynökei azonban nem gyilkolhattak szabadon - olvasható a szervezet most kiadott történetében.
A szerzőnek, Keith Jeffreynek szabad bepillantást adtak az MI6 dokumentumaiba, azzal a megkötéssel, hogy a kész könyvet cenzúrázhatják - és a szervezet 1949-nél húzta meg a határt. Az írónak csak eddig volt szabad megírnia az ügynökség történetét, így a hidegháború minden bizonnyal érdekes epizódjai kimaradtak belőle.
A könyvből kiderül, hogy az igazi James Bondok mindennapi emberek - nők és férfiak voltak, de előfordultak köztük érdekes karakterek. Sokak szerint Bond prototípusa a szuperkémet megalkotó Ian Fleming barátja, az oroszul is beszélő Wilfred "Biffy" Dunderdale volt, aki Párizsban dolgozott, és a lányok és gyors autók iráni vonzódásáról volt híres.
Dudley Clarke ügynököt a francoista hatóságok 1941-ben letartóztatták Madridban - női ruhában. Mivel nem tudták megállapítani, hogy kém volt-e, vagy csak vonzódott a női divathoz - elengedték. Pieter Tazelaar ügynököt a világháború idején egy holland kaszinónál tették partra, úgy, hogy szmokingját egy különleges gumiruha védte. Mielőtt a rulett asztal felé vette volna az irányt, még jófajta Hennessy konyakkal is lefröcskölték, hogy teljes legyen a mulatozó úriember imázsa.
Az ügynökség 1909-ben jött létre, egyetlen alkalmazottja Mansfield Cumming volt, aki ezt írta naplójába: "Bementem az irodába, és ott maradtam egész nap, nem láttam senkit és nem volt semmi dolgom."
Az MI6 azóta nagyra nőtt és impozáns, várhoz hasonlító székháza van a londoni Temze-parton. Sokáig azonban sovány költségvetésből kellett fenntartania magát. Mint kiderült, az ügynökség a 30-as években még aktívan kémkedett Amerikában, de később rájöttek, jobb Washingtonnal barátságban lenni. A náci fenyegetés viszont komolyan aggasztotta az MI6-et, attól tartottak, vegyi fegyvert vetnek be a németek a londoni metrón.
Ezekben az években olyan komoly írók is a hírszerzésnek dolgoztak, mint Somerset Maugham, Graham Greene és Arthur Ransome - akinek Lev Trockij titkárnője volt a szeretője.
Hiába voltak okosak és intelligensek a brit kémek, az ügynökség nem mindig hallgatott rájuk: egyikük előre jelezte a Molotov-Ribbentropp paktumot, amellyel a náci Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelországot, de nem vették őt komolyan. Az is sokkolta a szervezetet, hogy egyik ügynöke, Kim Philby a szovjeteknek dolgozott, mert soha nem gyanakodtak rá, hogy áruló lehet.
A könyv néhány mítoszt is eloszlat: a korai Bondok nem gyilkolhattak szabadon, viszont Q figuráját létező személyekről mintázták. Az ügynökségen belül ugyanis különböző elmés szerkezeteket, könnygázt kilövő tollat, rejtett kamerákat és a dokumentumokat elpusztító, robbanó iratszekrényeket dolgoztak ki.