A dokumentum készítői a többi között felróják, hogy a nyolcvan százalékban magyarok lakta Székelyföldön a magyar nyelvnek nincsen önálló státusa, a régió infrastruktúrájának fejlettsége elmarad az országos átlagtól, és továbbra is tetten érhető a szándék az etnikai arányok megváltoztatására.
Megemlítették azt is, hogy míg a magyarok Románia lakosságának 6,6 százalékát teszik ki, a romániai felsőoktatásban csupán a hallgatók 1,6 százaléka tanulhat magyarul, a két magyar felsőoktatási intézményt pedig a magyar állam tartja fenn.
Az Asztalos Csaba vezette román kormánydelegáció ugyanakkor olyan jelentést tett le az ENSZ-bizottság asztalára, amely részletesen bemutatja a kisebbségi jogok törvényes és intézményes kereteit, azok alakulását, és elsősorban a roma kisebbség nyelvi jogaival kapcsolatos nehézségekkel foglalkozik.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot vezető Asztalos úgy vélte: az árnyékjelentés készítői nem szakmai, hanem politikai dokumentumot terjesztettek be, és a házszámot is eltévesztették, hiszen kollektív jogokat sürgettek, az ENSZ-bizottság azonban csak egyéni jogokkal foglalkozik.
Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke viszont arra hivatkozott, hogy Dél-Tirol autonómiája is az ENSZ közvetítésével valósult meg, ezért hasznos lehet az erdélyi magyar kérdéssel is ott kopogtatni.
A bizottság ezután összegzi a romániai kisebbségek helyzetével kapcsolatos következtetéseit.