Az Atlanti-óceán úszó hulladékfoltjai után az Indiai-óceánban is hasonló szennyezést fedeztek fel tudósok. A Gyres Institute nevű kutatóintézet 12 különböző helyen vett vízmintát Ausztrália és Mauritius között, és mindenhol műanyagot talált. A Markus Eriksen és felesége, Anna Cummins által alapított intézet neve is azt jelzi, hogy a nagy, körkörös óceáni áramlatokat tanulmányozzák.
A trópusi égövtől délre öt ilyen nagy áramlat található az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceánban.
A műanyag a szennyvízcsatornákon és folyókon át, vagy a partokról bemosódva kerül be a nagy áramlatokba, ahol aztán úgy kavarog, mint egy nagy "szemétleves" és nem tud kikerülni onnan. Cummis elmondta: mítosz, hogy összefüggő szemétszigetek úsznának a felszínen. A szemét jobbára egyenletesen oszlik el a körkörös áramlási rendszerekben, bár a középen több van belőle - tette hozzá.
A kavargó szemétlevesre hívta fel a figyelmet a 12 ezer műanyag palackból készült, Plastiki nevű katamarán július végi útja is. A hajó 20 ezer kilométert tett meg a Csendes-óceánon át, és átszelte a kelet-csendes-óceáni Szemétfolt néven emlegetett területet is.
David de Rothchild, a híres bankárcsalád környezetvédelmi aktivista leszármazottja azt mondta: heteken keresztül hajózott a törmelék között, amely érme nagyságúra szakadt műanyagdarabkákból, bevásárló szatyrokból és öngyújtókból áll, 1600 kilométerre a tengerparttól. Felmérések szerint a műanyagpalackok mindössze egy ötödét hasznosítják újra világszerte, a többi szeméttárolókban ássák el, eldobják, vagy a vizekbe kerül.
Könnyebb lenne eltávolítani a műanyagot, ha összefüggő szemétszigetekről lenne szó, de így a feladat szinte lehetetlen, mert a hulladék nagy része kis darabkákra tört és széles területen lebeg. Így a partra sodródott műanyag szemetet kellene összegyűjteni, hogy az ne kerülhessen vissza a tengerbe, és ne veszélyeztesse az élővilágot. További megoldás lenne áttérni a környezetben lebomló műanyagok használatára, és arra hogy, kevesebb műanyagot használjunk - mondják a kutatók.