"Itt a nyár, kezdődik az erőltetett házasságok évszaka" - indokolja a többletmunkát a Le Point című hetilapnak adott interjúban a Párizs egyik külvárosában működő szervezet elnöke, egy afrikai származású aszony. Fanta Sangaré-Bouguéon "reszket a lányokért", mert tapasztalatból ismeri a bevándorlók életét, szokásait, és tudja, hogy a családok ilyenkor, a nyári iskolai szünidő idején viszik az amúgy nagykorú, eladósorba került gyermekeiket származási országukba, hogy vallásuk és kultúrájuk előírásainak megfelelően, megkérdezésük és beleegyezésük nélkül férjhez adják őket.
A francia integrációs hatóság számításai szerint évente mintegy 70 ezer, amúgy francia állampolgárságú, de természetesen bevándorolt családokból származó lányt adnak akaratuk ellenére, előre megszervezett módon férjhez ilyen módon. A Közvetítő Nők Egyesülete szerint ez a hagyomány hosszú ideig főleg a közel-keleti, illetve az afrikai országokból érkező családokra volt jellemző, mára azonban a törökök és a pakisztániak is masszívan képviseltetik magukat.
A szervezet egyik legfontosabb célja az, hogy tájékoztassák az erőltetett házasság előtt álló fiatal nőket, hogy joguk van nemet mondani.
A bűvös szó kimondása azonban sokszor életveszélybe sodorja az érintetteket, az egyesület ezért olyan menhelyekkel is rendelkezik, ahol a szabadságra vágyók átmenetileg megszállhatnak. A jelenség természetesen nem csak a fővárosra jellemző, a közel 200 ezres, Párizstól mintegy 150 kilométerre keletre fekvő Reims városában például évente mintegy harminc fiatal hölgy fordul segítségért a közvetítőkhöz.
"A lányok fele ugyan általában elfogadja a szülők döntését, a többiek azonban a korábbi évekhez képest lényegesen bátrabban mernek nemet mondani" - nyilatkozta az InfoRádiónak az ottani szervezet elnöke. Fatima Talbi elmondta: általában a nagykorúságot éppen elért, 18-20 éves fiatalok keresik meg őket, akik a családi "szervezkedés" elől közeli rokonaiknál vagy barátaiknál húzzák meg magukat.
Az alapítvány tagjai ilyen esetben a menedékadókkal karöltve igyekeznek közvetíteni a szülők és a "szökevények" között, és Fatima Talbiék tapasztalata azt mutatja, hogy az esetek nagy részében a művelet sikerrel végződik, vagyis a szülők megértik gyermekük kifogásait. Vannak persze olyan esetek is, amikor a család hajthatatlan marad, a közvetítő nők ilyenkor az államhoz fordulnak, és szociális asszisztensek segítségével igyekeznek valamilyen egzisztenciát biztosítani a "kitagadott" számára.
Az utóbbi évek tapasztalatai egyébként azt mutatják, hogy a kényszerházasság intézménye immár a fiúgyermekeket is utolérte, igaz, elsősorban azokat, akik deviáns magatartásukkal szégyent hoztak a családra: a drogosokat és a homoszexuálisokat.