Britek millióinak kell tovább dolgozniuk mielőtt jogosultakká válnak az állami nyugdíjra. A választáson vesztes szocialista kormány is tervezte ezt, de csak 2024-re. Az új kormányzat előrehozta az emelést: 2016-tól csak a hatvanhat éves férfiak mehetnek nyugdíjba, s már hallhatók olyan hírek is, hogy idővel hetven év lesz számukra a nyugdíjkorhatár.
Néhány év múlva a nők nyugdíjkorhatárát is emelik. A szakszervezetek élesen bírálják a lépést, a szakértők azonban nem találnak kivetnivalót benne, már csak azért sem, mert ily módon évi 13 milliárd fontot takarít meg az államkassza.
A jóléti társadalmakban demográfiai változások mennek végbe: az emberi élet határa kitolódott, ami a nyugdíjasok számának növekedését jelenti, de azt is, hogy az emberek idősebb korban még munkaképesek.
Az egyik kommentátor rámutat, hogy ha azt vennénk figyelembe, hogy az 1920-as évek óta miként tolódott ki a brit férfiak várható legmagasabb átlagéletkora, és ezzel tennénk arányossá a nyugdíjkorhatárt, akkor ezt ma hetvenöt évben kellene törvényesíteni. A statisztika azt mutatja, hogy a most születő brit fiúk 25 százaléka meg fogja érni a századik születésnapját.
Az állam kötelessége, hogy nyugodt öregkort biztosítson mindenki számára. S jelenleg a brit államkiadások kétharmada a nyugdíjfizetésre megy el. Ha nem tolnák ki a korhatárt, a következő nemzedék keresői számára a jövedelemadót kellene emelni, hogy az összeg előteremthető legyen.
Megfontolandó persze az, amire a szakszervezetek hívják fel a figyelmet: a fizikai dolgozók kevésbé bírják a munkát idős korban, mint a tisztviselők vagy diplomás szakemberek.
Az áfakulcs emeléséről folynak a viták. Ellenzői azt hangsúlyozzák, hogy ettől a szegényebb rétegek is szenvednek majd, és az intézkedés gyengíthet a koalíciót képező konzervatív illetve liberális demokrata párt szövetségén, mert a választási harcban, amikor még nem derengett fel a koalíció lehetősége, a liberálisok keményen támadták a torykat mint a lehetséges áfakulcs-emelés eltervezőit.