Ezekben a napokban a világbajnokság miatt különösen az angolok érdeklődésének középpontjában áll a labdarúgás, és a londoni Magyar Filmnapok megnyitójaként zsúfolt nézőtér előtt vetítették csütörtök este Almási Tamás tavaly készült nagy sikerű dokumentumfilmje, a Puskás Hungaryt.
E portréfilm révén sokat megtudhattak a nézők Magyarország zivataros történelméről éppúgy, mint a magyar mentalitásról. Társadalmunkra persze bizonyos fokig az is jellemző, hogy a világszerte legismertebb magyar nagyszülei, lévén svábok, éppúgy nem tudtak magyarul beszélni, mint Puskás spanyol unokái.
Az immár harmadik londoni Magyar Filmfesztivál műsora változatos, szól az emigrációról, például Csupó Gábor Jóska menni Amerika! című rajzfilmjén és Forgács Péter Az amerikai álom című dokumentum-összeállításán keresztül, de a XX. századi magyar történelemről is, hiszen vetítik majd Szabó Istvántól A napfény ízét és Mészáros Márta Kéthly Anna-filmjét, vagy Pál Sándortól az 1956 utáni menekülés témáját feldolgozó Szerencsés Dánielt, valamint a háborút követő zavaros időkben utcán kódorgó gyerekek csapatáról szóló, immár klasszikusnak tekinthető, 1947-es film, a Radványi Géza-rendezte Valahol Európábant is.
A nagyfilmek előtt a nemzetközileg elismert magyar animáció rövidfilmjeivel ismerkedhetnek meg a nézők.
A fesztivált megnyitó gálaest igen sikeres volt, a megjelentek a kellemes nyári estén a telihold fényében még elbeszélgethettek Londonba érkezett magyar filmművészekkel a Riverside Studios Temze-parti széles teraszán.