A Brücke-Berlin nevű irodalmi kitüntetést a német BHF Bank a Goethe Intézettel és a Literarisches Colloqiummal, illetve a Porosz Kulturális Örökség Alapítványával közösen hozta létre német fordításban tolmácsolt kortárs közép-európai kötetek elismerésére.
A díj átvételére Berlinbe érkezett Krasznahorkai Lászlóval és német fordítójával, Heike Flemminggel az InfoRádió müncheni tudósítója, Vincze András beszélgetett.
Könyveit magyarul írja, de témái univerzálisak. Mennyire tekinthetjük mégis a kortárs magyar irodalom méltatásának ezt a díjat?
Az ember akárhol él, Magyarországon, Amerikában, Japánban vagy Mozambikban, mindig univerzális témát keres. Nemigen akarunk messzire szakadni attól, ahonnan származunk, ahonnan jövünk.
Számos kötete jelent meg, ezek közül többet németül is kiadtak. Mi készteti újra és újra írásra?
Az a keserűség, ami mindig elfog, ha egy régi könyvemet újra a kezembe kell vennem. Ez volt, és ez is maradt a késztetésem.
Hogyan készül fel egy könyv megírására?
Először igyekszem elkerülni a feladatot. Nagyon cseles vagyok, sok mindent ki tudok találni, hogy ne kelljen dolgoznom. Akkor írom le a mondatokat, amikor azok a fejemben már teljesen kész vannak.
A kitüntetést német fordítójával, Heike Flemminggel együtt veszi át, aki órási feladatot oldott meg a kötet átültetésével. Segített neki?
Heike Flemming nem volt fordító, amikor megismertem, csak egy diák az osztályomban. Tolmácsolt, de ezek is kitűnő fordítások voltak.
"A magyar kis irodalom"
Heike Flemming Drezdában született és egy évig Budapesten magyar nyelvet tanult.
Mint a magyar nyelv és irodalom ismerője, Ön szerint milyen a kortárs magyar irodalom fogadtatása a német olvasók körében?
A magyar irodalom kis irodalom. Vannak sikerei is, persze, például Márai Sándor ezek közül a legnagyobb, továbbá Kertész Imre, Nádas Péter vagy Krasznahorkai... A német kritikusok egyébként sokat foglalkoznak a magyar irodalommal.
Nehéz magyarból átültetni németre egy irodalmi alkotást?
Pontosan ugyanannyira nehéz, mint bármelyik más nyelvből fordítani.