A szakszervezetek igyekeznek maximálisan dramatizálni a helyzetet, a legnagyobb érdekvédelmi szervezet, az erősen baloldali CGT elnöke csütörtök reggel egyenesen "ellenállásra" szólította fel a franciákat, és a legfrissebb felmérések is azt mutatják, hogy a munkavállalók kétharmada várhatóan az utcára vonul.
A kormány taktikázásának köszönhetően azonban a sztrájkok nem okoznak különösebb fennakadásokat, a tervezett reform ugyanis a különleges elbánásban részesülő vasutasokat, illetve az állami tömegközlekedési vállalatok dolgozóit egyelőre nem érinti. Így az országos mozgósítás ellenére a vonatok, a metrók és a városi buszok nagy többsége csütörtökön is üzemel.
A kérdés kapcsán ugyanakkor egyre élesebb politikai vita zajlik, Nicolas Sarkozy például egyik elhunyt elődjét, a néhai Francois Mitterand szocialista államfőt kárhoztatja, mondván: ha 1982-ben nem csökkentette volna le a nyugdíjkorhatárt 65-ről 60 évre, úgy most az országnak nem kellene ezzel a problémával viaskodnia. A "méltatlan kritikát" zokon vevő szocialisták viszont arra emlékeztetik a jelenlegi államfőt, hogy még 2008-ban is kiállt a jelenlegi korhatár mellett.
Bár a franciák többsége ellenzi a nyugdíjkorhatár felemelését, a közvélemény-kutató intézetek vezetői hangsúlyozzák: a kilencvenes évek óta fokozatosan változik ez ügyben az emberek véleménye. 2003. óta nem kevesebb, mint 13 százalékkal emelkedett azoknak az aránya, akik úgy vélik, hogy szükség van a korhatár kitolására, és a gazdasági válság hatására ez a tendencia továbbra is emelkedőben van.
A kormány terveit mereven ellenző szocialisták álláspontját az elemzők nagy része immár egyszerű "dogmának" tartja, melyre a valóság egyre inkább rácáfol. A liberális Le Monde napilap például azt emeli ki elemzésében, hogy az emberek egyre később állnak munkába - átlagosan 22 évesen -, ez pedig azt jelenti, hogy az átlagos nyugdíjba vonulási életkor már most is meghaladja a 61 évet, a járulékfizetési kötelezettség várható emelésével pedig 2020-ra eléri a 64-et.