A francia miniszterelnök munkáját segítő gazdasági elemző bizottság egyik tagja úgy véli, az eurózóna két-három év múlva óhatatlanul felbomlik. Christian Saint-Étienne már tavaly könyvet írt "Az euró vége" címmel, és a kérdésről elemzést készítő Challenges című gazdasági hetilapnak nyilatkozva úgy véli, az eurózónába tartozó államok a gyakorlatban már most is két jól elkülönülő csoportra oszthatók.
Egyik oldalon állnak a gazdaságukat a termelésre és az exporta alapozók - elsősorban Németország, Hollandia, Ausztria és Belgium -, a másikat pedig azok alkotják, amelyek a belső fogyasztásra, és ezzel az eladósodásra építenek. E csoportot elsősorban Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália alkotja. Márpedig ez a két, gyökeresen eltérő modell semmiképpen sem eredményezhet konvergenciát, összetartást az eurózónán belül - mondja Saint-Étienne.
Rongyrázás volt?
A közgazdász véleményét egy másik gazdasági nagyágyú, a piaci stratégiakutató Jean-Pierre Petit is osztja, ez utóbbi szerint valóságos apokalipszis előtt állunk. Abban mindkét elemző egyetért, hogy a kevésbé versenyképes tagállamok számára a közös valuta bevezetése valójában a "duhajkodásra való kísértéssel" volt egyenértékű, úgy tudtak ugyanis költekező politikát folytatni, hogy annak az árát egészen mostanig nem kellett megfizetniük.
Tíz éven át ezek az országok ugyanolyan előnyös kamatok mellett jutottak hitelhez, mint az eurózóna legkomolyabb tagjának számító Németország - hangsúlyozza Saint-Etienne, aki szerint a befektetők időközben rájöttek az egyes gazdaságok közötti különbségre, márpedig ennek az ébredésnek, amint az már Görögország példáján is látható, brutális következményei vannak.
Megoldást keresenek
Jean-Pierre Petit szerint a helyzetet bonyolítja, hogy a demokratikus országokban egyszerűen lehetetlen lesz elfogadtatni a lakossággal a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Unió által diktált drákói feltételeket. Christian Saint-Étienne úgy véli, az egyik megoldás az lehetne, hogy ezek az államok - Görögország, Spanyolország és Portugália - kilépnének az eurózónából, ily módon leértékelhetnék saját valutájukat, amivel némiképp javíthatnának versenyképességükön.
Ezt a fajta forgatókönyvet azonban az elemzők többsége egyelőre elképzelhetetlennek tartja, a Natixis befektetési bank elemzési igazgatója például azt mondja, hogy az érintett országoknak a kamatok azonnali, drasztikus megugrásával kellene számolniuk, amit nem biztos, hogy el tudnának viselni.
Nemcsak az elemzők, hanem a politikusok számára is világos, hogy az euróval kapcsolatos problémák az Európai Unió jövőjét veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi francia elnöke egy interjúban egyenesen úgy fogalmazott: meg kell menteni Európát.