Amerikai sinológusok "tökéletes viharról" beszélnek a Pekinggel fenntartott viszonyban: azaz több olyan téma került egyszerre a felszínre, amely elmérgesíti az amerikai-kínai kapcsolatokat.
A világ két legnagyobb melegházi gáz kibocsátója látványosan összecsapott a koppenhágai klímacsúcson. Az Obama-kormányzat nemrég fegyvereladási ügyletet kötött Tajvannal, amelyet Kína saját tartományának tart, habár a sziget a II. világháború vége óta függetlenül igazgatja magát.
A vitát tovább mérgesíti, hogy Obama jelezte: fogadni készül a Washingtonba látogató dalai lámát. A Kínához tartozó Tibet szellemi vezetőjét Pekingben szeparatistának és bajkeverőnek tartják, és azt remélték, hogy Obama másképp fog viszonyulni hozzá - legalábbis a nyilvánosság előtt - mint elődje.
Az amerikaiakat ugyanakkor irritálja, hogy Kína nem támogatja az atomprogramja miatt veszélyesnek tartott Irán elleni szankciókat és a Google szerverei elleni támadás is, amiben szerinte Peking is felelős. A legjobban azonban azt sérelmezik, hogy a kínai valuta, a jüan árfolyama szerintük túl alacsony, ami megdrágítja Kínában az amerikai termékeket, viszont olcsóvá teszi a kínai importot az amerikai piacon.
Az Egyesült Államokban a közvélemény amúgy sem Kína-párti, mivel úgy érzi, a nagy rivális elszipkázza a munkahelyeket. "Ha egy százalékkal tudnánk növelni ázsiai exportunkat, akkor az több százezer vagy akár millió amerikai állást teremtene" - mondta az egészségügyi reformja miatt egyre népszerűtlenebb amerikai elnök szenátorok előtt.
Egyes elemzők azt mondják: Obama el akarta tolni a Kína számára kellemetlen lépéseket addig, amíg jó munkakapcsolatot nem alakított ki Pekinggel. Ugyanakkor amúgy is meghozta volna ezeket a döntéseket - teszik hozzá.
Peking azzal vág vissza a jüan-kérdésben, hogy nem a valutaárfolyam a kereskedelmi mérleghiány fő oka, és ígéri: ellen fog állni a nyomásnak.
Amerikai elemzők jobbára Kínát hibáztatják: szerintük Peking az utóbbi időben túlságosan is magabiztossá vált és úgymond túl nagy beleszólást akarnak a világ ügyeibe.