Ezt a pénzt azonban nem utalják ki az utasoknak, hanem azt az érintett cég - az állami vasút vagy valamelyik város tömegközlekedési vállalata - jóváírja a következő heti, havi vagy éves bérlet kiállításakor.
Vasutassztrájk esetén az előre megvásárolt jegyeket a vasúttársaság teljes egészében visszafizeti, ha pedig a városi tömegközlekedéses dolgozói - főleg a párizsiak - sztrájkolnak, úgy az emberek ingyen utazhatnak - persze, ha felférnek az elégséges szolgáltatást biztosító, ilyenkor rendkívül zsúfolt járatokra.
Az utasok természetesen soha sem elégedettek a kártérítéssel, ami némiképp érthető, hiszen a gyakori és a közlekedésben mindannyiszor elképesztő felfordulást okozó sztrájkok pénzben vagy szabadidőben kifejezhető károkat okoznak számukra. A vidékről ingázóknak például az igazolatlan munkahelyi hiányzás elkerülésére soron kívüli fizetett szabadnapot kell kivenniük, mások költséges taxizásra kényszerülnek.
És persze vannak olyanok is, akik beállnak a megállókon, állomásokon kígyózó sorokba, reménykedve, hogy felférnek a következő metróra vagy buszra, miközben kifejezetten csúnya dolgokat gondolnak a sztrájkolókról. Ez utóbbiak közül kerülnek ki azok is, akik az interneten sztrájkellenes blogokat nyitnak, ahol nyilvánosan is jól kidühönghetik magukat.