Az ügy komolyságát jelzi, hogy Svájc szövetségi ügyésze csütörtökön gyakorlatilag ultimátumot intézett a franciákhoz, azt követelve, hogy legkésőbb december 25-éig szolgáltassák vissza a "törvénytelen módon" megszerzett listát és a hozzá kapcsolódó forráskódokat - az ügyben ugyanis nyomozás folyik a szomszédos országban -, ellenkező esetben kénytelenek lesznek megállapítani, hogy Franciaország megsértette az Európai kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 1959-es egyezményt.
A listáról először szeptemberben tett említést a francia pénzügyminiszter, aki hónapokkal korábban keresztes hadjáratot hirdetett a pénzüket adóparadicsomokban rejtegető adóelkerülő francia állampolgárok ellen, és arra szólította fel az érintetteket, hogy haladéktalanul jelentkezzenek az adóhivatalnál elmaradt adóhátralékuk rendezéséért.
Az akkor megjelent és a pénzügyminiszter által nem cáfolt információk szerint a dokumentum háromezer nevet tartalmazott, és azt három svájci pénzintézet adta át Eric Woerth-nek, mára azonban kiderült, hogy az valójában a HSBC bank egyik Genfben dolgozó alkalmazottja révén került Párizsba.
A lista ráadásul nem három, hanem négyezer nevet tartalmaz, amelyet az eddig megjelent információk szerint egy Hervé Falciani nevű, 37 éves monacói születésű számítógépes technikus egyszerűen ellopott munkahelyéről, majd azt a francia titkosszolgálatok segítségével eljuttatta a pénzügyi tárcához.
A francia médiában közölt információk szerint a technikus valójában a bankok háza táján világszerte uralkodó "hallgatás törvényét" akarta megtörni, és rá akart világítani arra, hogy azok miképpen segítenek homályban tartani ügyfeleik gyanús ügyleteit, de az sem zárható ki, hogy a franciák egyszerűen megvásárolták tőle az információkat. A balliberális Le Monde napilap mindenesetre úgy tudja, hogy a férfi korábban Libanonnak próbálta eladni az adatbázist. Francia hivatalos körökben ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy a máris "Hervé listaként" emlegetett dokumentum egy pénzmosással összefüggő nyomozás kapcsán idén június 9-én, "teljesen hivatalos" módon, a Nizza-i ügyészségen keresztül került a pénzügyminisztériumhoz, ezért azt semmiképpen sem adják vissza.
Ez utóbbi érvelést azonban a banki titokra rendkívül érzékeny, ugyanakkor nemrég még a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adóparadicsomoknak minősülő országokat tartalmazó "szürkelistáján" szereplő Svájc vezetése szemmel láthatóan nem hiszi el, és az "érzékeny" dokumentum visszaszerzése érdekében a nyílt konfrontáció mellett döntött.
A szövetségi ügyész ultimátumával csaknem egy időben a svájci pénzügyminiszter bejelentette: a francia eljárás elleni tiltakozásként egyelőre nem ratifikáltatják a parlamenttel azt a kétoldalú egyezményt, amely 2010. januárjától lehetővé tette volna, hogy a francia hatóságok részletes információkat kérjenek azokról az adócsalással gyanúsított állampolgáraikról, akik pénzüket a szomszédos országban tartják.