A nemzetközi bankválság és a saját helytelen gazdaságpolitikája miatt nehéz helyzetbe került brit munkáspárti kormány a választás előtt nem engedheti meg magának, hogy eladósodását a teljes lakosságtól követelt áldozatok útján enyhítse, tehát a gyermektartási, illetve a rokkantsági segélyt másfél százalékkal növeli. Ígéret hangzott el nyugdíjemelésre is, de a társadalombiztosítási hozzájárulást a keresettel arányosan felemelik, ami a középosztály számára jelent plusz-kiadást, miközben a kormány az ideiglenesen 15 százalékra csökkentett áfát visszaállítja 17,5 százalékra.
A brit gazdaság nincs jó állapotban. A kormány a folyó évre 3,5 százalékos visszaeséssel számolt, ez azonban 4,75 lesz. Ami valóban riasztó, az az állam eladósodásának mértéke: 178 milliárd font kölcsönt vett fel a kormány ebben az évben. A törlesztés mikéntjéről nem szól a költségvetési tervezet, de az szakértők szerint harminc évig is elhúzódhat.
A bankárok közfelháborodást keltő, csillagászati összegű bónuszait, 25 ezer fontos alsó határértéken felül a kormány 50 százalékos illetékkel készül sújtani - ezt azonban nem a javadalmazott fizetné, hanem maga a bank. A pénzintézetek máris keresik a kiskapukat, és bónusz helyett fizetésemelést terveznek, vagy részvényekben juttatnák el a címzetthez a prémiumot. Ennek ellenére egyes befektetési szakértők arra készülnek, hogy elköltöznek Angliából Svájcba vagy Monte Carlóba.
"A bónusz-illeték miatt fájjon az ő fejük" - mondja erre az egyszerű brit adófizető. Azt viszont borús kedvvel veszi tudomásul, hogy az áfakulcs emelése miatt drágulni fog az élet, és ehhez jön még a társadalombiztosítási hozzájárulás növelése.