Pedig az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy az 58 éves divatdiktátor nevét viselő, 1987-ben alapított céget sikerül megmenteni: az Ajman Emirátusok sejkjének unokaöccse, Hasszán ben Ali al Naimi herceg, valamint a Bernard Krief Consultants tanácsadó iroda ugyanis élénk érdeklődést mutattak iránta. Amikor azonban a társaság megvásárlásához szükséges pénzügyi garanciákat kellett volna bemutatniuk, kiderült, hogy olyannal nem rendelkeznek.
Már októberben látni lehetett, hogy nagy a baj a cégnél, a hagyományos párizsi női divatbemutatóról ugyanis évek óta első ízben hiányoztak a Lacroix-alkotások.
A mester életművének érdekessége egyébként az, hogy eredetileg művészettörténésznek, majd múzeumi restaurátornak tanult a montpellier-i, illetve a párizsi Sorbonne egyetemen. Időközben azonban megismerkedett a Saint-Tropez-ben dolgozó, a hatvanas-hetvenes évek egyik meghatározó divatszabójának számító Jean Bouquin-nel, és ennek hatására érdeklődése a divatszakma felé fordult.
1981-ben már az akkor világhírű Jean Patou divattervezőnek és parfümgyártónak dolgozott, 1987-ben pedig a Louis Vuitton Moët Hennessy - a közvélemény által csak LVMH-ként ismert - luxuscég segítségével saját divatházat nyitott. Az együttműködés azonban nem volt felhőtlen, az LVMH tulajdonosa többször azzal vádolta Christian Lacroix-t, hogy nem hoz elég pénzt a házhoz.
Pedig ez volt az az időszak, amikor a divattervezőben a legjobban tombolt az alkotási láz: a ruhák mellett cipőket, napszemüvegeket, sálakat, táskákat, nyakkendőket, esküvői ruhákat, ékszereket, sőt parfümöt is alkotott. 1987-ben ő öltöztette fel az Air France légitársaság alkalmazottait, őt kérték fel a dél-Franciaországban működő nagysebességű vonatok, a TGV-k belső tereinek berendezésére, de mindez nem elég.
A többségi tulajdonos és az alkotó közötti viszony annyira elmérgesedett, hogy a házat 2005-ben eladták a vámmentes boltok működtetésére szakosodott amerikai Falic csoportnak. A cég adóssága azonban megállíthatatlanul dagadt tovább - csak tavaly 10 millió eurós veszteséget produkált - , ezért a tulajdonosok idén a bezárás mellett döntöttek, megtartva a névvel kapcsolatos jogokat.
Huszonkét éves tündöklés után így mára a Christian Lacroix divatházból csupán a márkanév maradt meg, melyet a cég elbocsátott és mélységesen csalódott dolgozói szerint immár a papír zsebkendőtől a tapétapapírig bármire rá lehet aggatni, ruhára azonban többé nem.