A kaliforniai művészházaspár, Ed Kienholz és Nancy Reddin 1983 és 1986 között készítette el az amszterdami Hoerengracht utca egy rövid szakaszának a mását, a kirakatfülkékkel, s bennük az álldogáló, vetkőző, piperézkedő prostikkal. Nem annyira csábosak, mint inkább melankolikusak és kiszolgáltatottak.
A néhai Ed Kienholz szobrász 1972-ben, egy Los Angeles-i partin ismerkedett meg a fotóművész Nancy Reddinnel, elvette feleségül, és attól kezdve együtt alkották installációkat. Kienholz akkor már közismert volt meglehetős botrányt keltett műveiről, például arról a kompozíciójáró, ami egymásba bonyolódott szerelmes párt ábrázol egy autó hátsó ülésén. Az életből merített témákat fotografikusan megjelenítő amerikai stílusiskola tagjai "funk artnak" nevezték el művészetüket.
A néhai Ed Kienholz és özvegye, Nancy Reddin legnagyobb méretű installációja az amszterdami örömlányok utcájának ábrázolt részlete. Miért mutatja be november 18-ától a tekintélyes brit National Gallery? Nicholas Perry igazgató célja egymás mellé helyezni olyan németalföldi klasszikus mesterek, mint Vermeer vagy De Hooch utcaképeit és a 20-ik század képzőművészetének e jellemző képviselőjét.
Az installáció részletesen mutatja be a helyszínt. A két művész modell-lányokról mintázta alakjait, és ott vannak mellettük a kirakat-fülkékben a tárgyak, amiket kezük ügyébe készítettek: a rúzsok, csipkés alsóneműk, kézitükrök, lavórok, törülközők. Mindent vastag, lecsorgó lakkréteg borít, az alakokat, a tárgyakat, a piszkos fűtőtesteket, a téglafalat, jelezve, hogy plasztik világ ez. Színes lámpák villognak, az egyik fülkéből zene szól. A másikban öleb hever az örömlány mellett.
Az 1980-as évek óta sokat változott a Hoerengracht, kevesebb a kirakat és nagyobb a tisztaság. De az amszterdami régi városnegyed hangulata még olyan, mint Vermeer idején volt.