Beteljesültek-e álmaink? A londoni kerekasztal-beszélgetésre meghívott politikusok szerint részben valóra váltak. Ján Carnogursky azt emelte ki, hogy a társadalom felszabadult, a piacgazdálkodás beindult és Kelet-Közép-Európa országai felvételt nyertek az Európai Unióba. Markus Meckel arról beszélt, hogy a változás gyorsabb volt, mint vártuk, Európa féltette a stabilitását a német újraegyesítéstől, de bebizonyosodott, hogy ez a félelem indokolatlan volt.
Jeszenszky Géza rámutatott, hogy a térség nemzeteinek közös álmai voltak, bár ő maga tizenöt évesen érte meg az 1956-os forradalom kemény szovjet leverését, tehát nem remélte, hogy ezek a nemzetek belátható időn belül felszabadulnak. Arról végképp nem álmodott, hogy külügyminiszter lesz, ám amikor vezető szerepet kapott a magyar diplomáciában, ráébredt, hogy még térségünkben is nagyobb egyetértésre lenne szükség, például a kisebbségi politika tekintetében.
Jan Krzysztof Bielecki azt nyugtázta örömmel, hogy sikerült helyreállítani a lengyelség nemzeti öntudatát.
Általános volt a beszélgetésen résztvevők véleménye arról, hogy a térség lakói gyorsabb életszínvonal-emelkedést vártak. Jeszenszky Géza megjegyezte: örül, hogy nem gazdasági tárca vezetésével bízták meg, Ján Carnogursky hangoztatta, hogy a szociális hálót erősebbé kell tenni, Václav Havel pedig lakonikusan csak annyit mondott: "Hittem a közgazdászoknak, elhittem, hogy tudják, mit csinálnak..."
Álmai tehát voltak és részben beteljesültek a térségünkben élőknek. De lehetnek-e rémálmaik? - merült fel a kérdés.
Bielecki volt lengyel kormányfő szerint - aki ma a legnagyobb lengyel bank elnöke - nagyon fontos, hogy az emberek ne veszítsék el a bizalmukat egymásban. "És a demokráciában sem" - tette hozzá Jeszenszky Géza, míg Ján Carnogursky azt hangsúlyozta, hogy szembe kell szállni a szélsőjobb által jelentett veszéllyel.
Václav Havel ezzel zárta le az eszmecserét: "Nem vagyok második Marx Károly, nem látok a jövőbe. Inkább íróként, mint politikusként mondom: rémálmok helyett kergessünk inkább pillangókat!"