Nyitókép: Getty Images/Artur Debat

Kísérteties „erdőt” találtak a Marson, de a valóság még ennél is érdekesebb – kép

Infostart
2026. november 21. 07:30
Különös, erdőre emlékeztető alakzatokat örökített meg a NASA Mars Reconnaissance Orbiter űrszondája a vörös bolygó északi sarkvidékének közelében. A fagyott dűnék gerincéből kiemelkedő, sötét, göcsörtös formák első pillantásra valóban fáknak tűnhetnek, a Marson azonban jelenlegi ismereteink szerint nem létezik növényzet. A szokatlan látvány hátterében egy optikai csalódás és a marsi évszakokhoz kapcsolódó geológiai folyamatok állnak – írta meg a ScienceAlert.

A 2008-ban készült felvétel (lásd alább) titka a perspektívában rejlik: ha a képet fejjel lefelé fordítjuk, rögtön felismerhetővé válik, hogy nem fákat látunk, hanem a dűnék lejtőin végigfutó sötét homokcsíkokat. Ezek a szén-dioxid-jég tavaszi szublimációja során, a felszín alól kiszabaduló gáz hatására alakulnak ki.

A Földhöz hasonlóan a Mars forgástengelye is megdőlt, ezért a bolygón szabályosan váltják egymást az évszakok. A folyamatok azonban jelentősen eltérnek a földiektől. A rendkívül hideg marsi tél során a légköri szén-dioxid megfagy, és szárazjég formájában vastag réteggel borítja be a sarkvidéki tájat. Tavasszal ez a jég nem olvad el, hanem szublimál: szilárd halmazállapotból közvetlenül gázzá alakul, majd visszakerül a légkörbe – idézi a Portfolio a tudományos lapot.

A jelenség a felszínt is látványosan átalakítja. A gyenge napsugárzás felmelegíti a dűnékre rakódott áttetsző jégréteget, a fény pedig azon áthatolva alulról is melegíti a felszínt. A jég alatt így gáz halmozódik fel, amely a növekvő nyomás hatására végül kitör, és sötét homokot sodor magával. A lejtőkön lezúduló anyag hosszú csíkokat hagy maga után, amelyek a magasból készült felvételeken fatörzsekre és ágakra emlékeztetnek.

NASA, HiRISE, MRO, LPL/U. Arizona

A homoklavinák kialakulását nem csupán elméleti magyarázat támasztja alá: a szonda HiRISE kamerája a 2008-as felvételen egy kisebb porfelhőt is megörökített, amelyet a lezúduló homok vert fel. A korábbi megfigyelések azt is kimutatták, hogy a folyamat jelentősen átrendezi a marsi felszínt. Egyes dűnéken új árkok és bemélyedések keletkeznek, máshol friss homoklerakódások jelennek meg. Öt vizsgált dűne esetében a lejtők alsó pereme mindössze egyetlen marsi év alatt 2,2–4,7 métert mozdult előre.

A különös „erdők” azonban csak átmenetileg jelennek meg. A marsi nyár beköszöntével a jég eltűnik, vele együtt pedig a sötét homokcsíkok is fokozatosan elhalványulnak. A szél újrarendezi a homokot, és lassan elsimítja a dűnék oldalát. A következő tél ismét megfagyasztja a felszínt, így minden adott ahhoz, hogy tavasszal újra megjelenjenek a rövid életű, fákat idéző alakzatok.