A szív- és érrendszeri betegségek egyik legkorábbi figyelmeztető tünete a legkisebb erekben jelentkezik: apró változások az erek tágulásában és összehúzódásában. Az orvosoknak eddig nem volt pontos és nem invazív módszerük ezen korai változások emberekben történő megfigyelésére vagy mérésére.
A hagyományos kockázatértékelési módszerek olyan tényezőkre összpontosítanak, mint a vérnyomás, a koleszterinszint, a dohányzási státusz és az elhízás, míg a képalkotó technikák jellemzően a nagyobb artériákat vizsgálják. Egyre több tudományos bizonyíték utal azonban arra, hogy az eltérés ennél jóval korábban kezdődik a legkisebb kapillárisokban, amelyek a véráramlást és az oxigénszállítást szabályozzák – írja a hvg.hu.
Éppen ezért jelentős előrelépés a Helmholtz München kutatóintézet és a Müncheni Műszaki Egyetem kutatóinak fejlesztése, a „fast-RSOM” nevű új képalkotó technológia, amely közvetlenül a bőrön keresztül képes részletes képeket készíteni akár a legkisebb erekről is. A módszerrel észrevehetők a véredények működésének finom károsodásai, amelyek általában már a klinikai tünetek vagy az észlelhető betegségjellemzők megjelenése előtt is jelen vannak.
A fast-RSOM (RSOM: Raster Scan Optoacoustic Mesoscopy, raszteres pásztázású optoakusztikus mezoszkópia) gyors, rövid fényimpulzusokat használ ultrahangjelek generálására a szövetekből, így rendkívül részletes háromdimenziós képeket hoz létre a bőr alatti struktúrákról. Rögzíteni tudja a vérerek szerkezetének, oxigénellátásának és szövetösszetételének változásait. Képes kimutatni az erekben, az oxigénszintben és a szövetösszetételben bekövetkező apró változásokat, amelyek a hagyományos képalkotással láthatatlanok. Azt is tudja mérni, hogyan tágulnak és húzódnak össze az apró erek, válaszul a véráramlás változásaira – olvasható.
A kutatók egészséges egyéneken, dohányosokon és igazolt szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeken tesztelték a képalkotó technológiát. A vizsgálatok képesek voltak kimutatni a dohányzással és a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő kapilláris funkcionális károsodásokat, még azokban az esetekben is, amikor nem volt látható jelentős szerkezeti károsodás. Ez pedig azt mutatja, hogy
ez a technológia sokkal korábban felhasználható a fokozott kockázatú emberek azonosítására, mint ahogy az a jelenlegi klinikai eszközökkel megvalósítható lenne.
A kutatócsoport most nagyobb és változatosabb betegcsoportokban tesztelné a módszert. Emellett szeretnék integrálni a klinikai munkafolyamatokba. Mivel az eszköz hordozható, gyors és nem invazív, egy napon a járóbeteg-ellátásban is alkalmazható lehet a rutinszerű kardiovaszkuláris kockázatértékeléshez.