Első világháborús betegség került elő az ukrán lövészárkokból, szinte mindenki belehal, aki elkapja; a gázgangréna-betegségről van szó, amelynek robbanásszerű megjelenéséről számoltak be az orvosok az ukrán lövészárkokból érkező katonák esetében. A bakteriális fertőzés túlélési esélye márpedig csekély.
A The Telegraph-ra támaszkodva a vg.hu azt írja, még a legjobb kórházakban sem lenne sok esély a betegség ellen, ami most tempósan terjed a fronton. A kórházak mégsem adják fel, a sebészi kezelést intenzív osztályos ellátás követi, széles spektrumú antibiotikummal. A betegséget kísérően így is általában vérmérgezés alakul ki, aztán jön a sokszervi elégtelenség, a lélegeztetőgép, a vese- vagy májpótló kezelés. Ezeken mind túl kell jutni ahhoz, hogy esély legyen a túlélésre, ezután jöhetne az elveszett szövetek visszaépítése, helyreállítása, illetve plasztikai műtétek sora.
Kezelés nélkül a halál gyakorlatilag biztos, a katonák sebeit nem tisztítják a fronton, ami melegágya ennek a betegségnek.
Az első világháború úgy keveredik ide, hogy akkor a katonák sáros, nedves lövészárkokban, és gyakran trágyával telített mezőkön harcoltak, amelyek mindegyike clostridium baktériumokat hordozott. A golyók és repeszek mély, kusza sebeket okozhattak, amelyek kiterjedt elhalt szövetekkel jártak, így ideális környezetet teremtettek a baktériumok szaporodásához. Az evakuálás és a sebészeti beavatkozás gyakran késett, és azonnali sebtisztítás nélkül a fertőzések gyorsan terjedtek. Az antibiotikumok több mint száz éve pedig még nem álltak rendelkezésre.