A Mimas pályájának és forgásának változásait vizsgáló csillagászok arról számoltak be, hogy a kis hold fagyos felszíne alatt mintegy 20-30 kilométeres mélységben húzódhat meg a rejtett óceán.
A tudósok azoknak az adatoknak az elemzése alapján látják bizonyítottnak elméletület, amelyeket a NASA Cassini űrszondája továbbított. A szonda több mint egy évtizeden át figyelte a Szaturnuszt és annak több mint 140 holdját, mielőtt 2017-ben belépett a bolygó légkörébe és elégett.
A csillagászok szerint az alig 400 kilométer átmérőjű Mimason nem tapasztalható olyan felszíni aktivitás, mint például a Szaturnusz Enceladus vagy a Jupiter Európa holdján. Ugyanakkor
az adatok arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt nagyobb a valószínűsége egy óceánnak, mint egy elnyúló sziklás magnak.
Amerikai, francia és belga csillagászok már 2014-ben, a Science című folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amelyben két forgatókönyvet vázoltak fel: az egyik, hogy a felszín alatt hosszúra nyúlt, hatalmas rögbilabdára emlékeztető kőmag van, a másik szerint pedig a holdnak normális, gömbölyű magja lehet, amelyet azonban felszín alatti "globális óceán" választ el a kéregtől.
Valery Lainey, a Nature-ban megjelent tanulmány tásszerzője, a Párizsi Obszervatórium tudósa felidézte: nem sok esélye volt, hogy éppen a Mimason találjanak óceánt vagyis folyékony vizet. Mint mondta, kutatásaik szerint a Mimas potenciálisan lakható világnak tűnik, de azt nem lehet megmondani, hogy mennyi időre lenne szükség ott az élet kialakulásához.
Lainey ismertetése szerint az óceán a Mimas térfogatának felét tölti ki, de a hold kis mérete miatt a vízmennyiség még így is csak a földi óceánok 1,2-1,4 százalékát teszi ki.
A csillagászok a hold korát 5 millió és 15 millió év közöttire becsülik. A felszín alatti óceán hőmérsékletét pedig Lainey fagypont körülinek vélte, hozzátéve, hogy az óceán fenekén ennél jóval melegebb lehet a víz.
A tanulmány társszerzője, Nick Cooper, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója kiemelte, hogy
a "figyelemre méltóan fiatal" folyékony vízzel teli óceán a Mimast az élet eredetének tanulmányozására különösen alkalmas bolygóvá teszi.
A Szaturnusz apró holdját 1789-ben William Herschel brit csillagász fedezte fel, nevét a görög mitológia egyik gigászáról, Mimaszról kapta.
Kis mérete ellenére a Mimason fedezték fel a Naprendszer második legnagyobb becsapódási kráterét, ezért is hasonlítják a Star Wars-filmek Halálcsillagához.