A tűzhányó a sziget egyik leggyakrabban kitörő tűzhányója, mintegy 2000 méterre magasodik a Bukittinggi síkság fölé. Évente rendszeresen vannak kitörései, legutóbb január és március között működött. Azóta viszonylagos nyugalomban volt, csak az időszakos földrengések jelezték, hogy nem csendesedett el teljesen. Ezért továbbra is a második – figyelmeztető – készültségi fokozat volt érvényben. A helyi idő szerint délutáni vulkánkitörés előtt nem voltak földrengés jelek, az váratlanul következett be – közölte az Infostarttal Harangi Szabolcs, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet igazgatója, egyetemi tanár, a HUN-REN-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.
A szürke kitörési felhő mintegy 3 kilométerre emelkedett fel a vulkán fölé, északi irányban azonban egy piroklaszt-ár is lezúdult. A piroklaszt-ár vulkáni gázok és a robbanás során széttöredezett kőzet és szétszakított magma anyagából áll. Saját súlya, azaz a gravitáció hajtja,
a földfelszínhez tapadva akár 100 km/óra sebességet is meghaladva zúdul le a vulkánok oldalán.
Az áldozatok vélhetően ebben az irányban lehettek és már nem tudtak elmenekülni a 3 kilométer távolságba jutó izzó vulkáni áradat elől.
2018-ban a guatemalai Fuego vulkán kitörése során, amikor hatalmas piroklaszt-árak rohantak le, több mint 200-an haltak meg a tűzhányó délkelei oldalán.
A Marapi váratlan vasárnapi kitörése sok tekintetben hasonlónak tűnik a vulkanológus összefoglalója szerint a japán Ontake 2014-es kitöréséhez, amikor vagy 200 turista tartózkodott a hegyen, és 63-an haltak meg a hirtelen jött kitörés következtében.
Az ilyen minden előjel nélküli kitöréseket sokszor a felszín alatti magma felfűtő hatása okozza, amikor a sekély mélységben lévő vizek, oldatok túlhevülnek, felforrnak és hirtelen gáz halmazállapotba kerülnek. A gyors térfogatnövekedés szétrobbantja a környező kőzettestet és ez az anyag zúdul ki a vulkán kráteréből. A sok kőzettörmelék és az izzó gázok keverékéből alakulnak ki az ilyenkor létrejövő pusztító piroklaszt-árak.
Az izlandi és az olaszországi események
Harangi Szabolcs az InfoRádióban elmondta: mindkét esetben kihívás a vulkanológusok számára annak előrejelzése, mi fog történni. Az izlandi vulkánkitörésekkel kapcsolatban hetek óta latolgatják, hogy kitör-e vagy sem - egy olyan helyen, ahol lényegében 800 éve nem történt vulkáni működés. Az Etna estében pedig november 19. óta időszakos lávatűzijáték-kitörések történtek, amelyek beálltak egy nagyjából egyórás időtartamra, de innen kétféle kimenetel lehet: vagy ez eltart egy ideig és megnyugszik a tűzijáték, vagy egy látványos lávaszökőkút-kitörésbe torkollik.
"Nem olyan triviális dolog, hogy ha magma van a mélyben, az felszínre fog törni. Sőt, az esetek nagy többségében ez nem történik meg,
mert ehhez egy több kilométer vastag kőzettestet kell feltörnie, abban felnyomulnia. Izlandon ráadásul nincs is olyan hely, amire rá lehetne mutatni, hogy itt fog feltörni, hiszen nincs vulkán, nincs kürtő. Szemben az Etnával, ahol azért lehet sejteni, hogy a vulkáni működés hol fog bekövetkezni" – mondta Harangi Szabolcs.
Megjegyezte: a Reykjanes-félszigeten egy zárt kőzettest akadályozza a magma feltörését. November 10-11-én a magma végül oldal irányba nyomult, mert ott volt egy gyengeségi zóna, amely felé el tudott mozdulni. Ez mintegy 15 kilométer hosszan történt, és azért mondható kedvezőnek, mert így több ideje maradt a kőzetolvadéknak hűlni, így pedig csökkent a sűrűségkülönbségből fakadó felhajtóerő, ami felszínre tudta volna hozni a magmát. Mindazonáltal a "történet" még nem ért véget, mert bár jelentősen csökkent a kitörés esélye, a szakemberek továbbra is napi néhány centiméteres felszínemelkedést mérnek az egyik térségben, ez pedig az alatta lévő nyomásra utal, vagyis még mindig nyomul fel olvadék.
Az izlandi helyszín egyébként azért is olyan kritikus, mert nemcsak hogy lakott, de van ott egy geotermális erőmű (például Rejkjavíkot is az látja el enerigával, továbbá ott van az ország egyik legfontosabb és leglátogatottabb turistalátványossága, a Kék lagúna – idézte fel Harangi Szabolcs.
Szemben a Reykjanes-félszigettel, ahol a lakosság közvetlen veszélybe került, az Etnánál nincs ilyen helyzet, de az a kitörés sem veszélytelen az emberekre. Mint a vulkanológus rámutatott, itt két probléma adódhat:
- ha megváltozik a kitörés jellege vagy ritmusa, váratlan, hevesebb robbanános kitörés következik be, akkor az épp az Etnán járó turisták kerülhetnek bajba.
- ha egy erőteljesebb vulkánkitörés történik (mint amilyen december 1-jén is volt), akkor az Etnától keletre lévő területekre vulkáni hamu hullik, ami gondot okoz a lakosságnak.
Harangi Szabolcs felhívta a figyelmet: az Etna sokkal veszélyesebb vulkán, mint gondolnánk, és ezt a történelme is mutatja. Voltak olyan kitörései is, amelyek nem a csúcsi területen történnek (mint az elmúlt néhány évben), hanem a lejtő felhasadásával zajlik, márpedig a lakosság egyre inkább felhúzódik a vulkán oldalára, így a veszély növekszik.
"Már elég régen volt az Etnán egy ilyen kitörés, és ennek veszélyétől a helyi vulkanológusok is tartanak. Nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, hanem hogy mikor, illetve hogy miként lehet majd kezelni azt a helyzetet"
– húzta alá a szakember. Mindenesetre az Etna az egyik legjobban megfigyelt vulkán, ahogy az izlandi esetében is el lehet mondani, hogy nagyon jó műszerezettséggel figyelik a történéseket. Igaz, az egyik pillanatról a másikra, néhány tíz perc alatt is történhetnek váratlan események. Ezért rendkívül nagy fontosságú az ilyen területeken élőknek vagy kirándulóknak, hogy a híreket, értesítéseket figyeljék, erre okoseszközös alkalmazások is vannak – hívta fel a figyelmet Harangi Szabolcs.