A nőstény pörölycápák nagy számban gyűlnek össze nyaranta, teliholdkor Francia Polinézia Rangiroa és a Tikehau nevű korallzátonyainál – írja a Livescience cikke alapján az Index.hu.
A kutatók több hipotézist is felállítottak a jelenség okaira, de még nem tudják, melyik a valódi magyarázat. A Tuamotu szigetcsoportnál egy lagúna ad otthont a "gyűléseknek", melyek során 54 nőstény nagy pörölycápát számoltak össze a kutatók 2020 és 2021 nyarán. A cápák több mint fele havonta legfeljebb hat napot töltött a helyen, legfeljebb öt hónapig.
A nagy pörölycápa magányos faj, így
a korallzátonyok környékén egyidejűleg észlelt nőstények nagy száma azt jelzi, hogy direkt gyűltek össze.
Az állatok valószínűleg nem állnak kapcsolatban egymással, de külső tényezők vonzhatják őket ide. Ez lehet akár a holdfázis, a nagy fénnyel ragyogó telihold ugyanis megkönnyíti a vadászatot. A cápák reagálhatnak a Föld geomágneses terének változásaira is, mely a Hold növekedéséhez kapcsolható. Az is lehet, hogy a rétisas rájához kapcsolódik a spontán gyülekezés, ami a cápák kedvelt zsákmányállata, és szaporodás céljából érkezik a lagúnák közé. A különös jelenség oka a lagúnákban tapasztalható megemelkedett hőmérséklet is lehet. A kutatók megfigyeléseiket összehasonlították az atollokról gyűjtött hosszú távú adatokkal, amelyekből kiderült:
egyes cápák 12 éve minden nyáron visszatérnek.
A csapat további 30 hím és nőstény cápát azonosított ezekből a feljegyzésekből, és megállapította, hogy a hímeket elsősorban augusztustól októberig észlelték, nem pedig nyáron. A hímek amiatt maradhatnak távol, mert a lagúnák védett, meleg és sekély part menti vizében feltűnő nőstények az utódok világrahozatala, nevelése miatt gyűlnek ide.