A megszokottnál tovább húzódó, komplex gyászfolyamatnak több évtizedes szakirodalma van a pszichiátria területén, és már legalább 2009 óta az is napirenden volt a szakmában, hogy azt különálló zavarként ismerjék el a pszichiáterek bibliájaként szolgáló DSM-ben, vagyis a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében. Idén célba ért a kutatók küzdelme, ugyanis márciusban kiadták a DSM legutóbbi, 2013-ban megjelent ötödik kiadásának frissített szövegezésű változatát (DSM-5-TR), amelyben a korszerűsített leírások mellé egy új diagnózist is felvettek: az elhúzódó gyász zavart – írja a Qubit.
Az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége (APA) által kiadott kötet új definíciója szerint
az számít a zavarban szenvedőnek, aki legalább egy éven belül (gyerekek esetében legalább hat hónapon belül) elveszített egy hozzá közel álló személyt, és még mindig érzi magán a gyász intenzív tüneteit.
Ezek közé tartozik az elhunyt iránti erős sóvárgás, vagy az, ha a gyászoló gondolatai még ennyi idő után is az elhunyt személy vagy halálának körülményei körül forognak. Az elhúzódó gyász során ezek a jelenségek a gyászoló egész napját végigkísérik, és romboló hatással vannak életének különböző területeire, például a társas viselkedést vagy a munkát illetően.
Mint az APA közölte, a több évtizedre visszanyúló tanulmányok azt mutatják, hogy a gyászolók között nem elhanyagolható arányban vannak olyanok, akiknél kulturális normákhoz képest jelentősen hosszabban tartó nehézségeket tapasztalnak. A szövetség ezért egy kétéves felülvizsgálati és nyilvános véleményezési folyamat után, tavaly ősszel úgy döntött, hogy az elhúzódó gyász zavart felveszik a DSM frissített kiadásába.
A Qubit a továbbiakban megírja cikkében, hogy a koronavírus-járvány is hozzájárult a lépéshez, felsorolja az elhúzúdó gyász zavar tüneteit az identitászavartól az érzelmi kiüresedésig, elemzi, hogy mi a különbség a depresszió és a gyász között, és a hatásos terápia kérdésével is részletesen foglalkozik.