Több kutató lépett a nyilvánosság elé a pandémia idején, mint valaha, sokan közülük ráadásul most először kerültek reflektorfénybe. A közösségi médiában posztolnak, lapoknak nyilatkoznak és döntéshozóknak adnak tanácsokat, adatok elemeznek és értelmeznek, intézkedéseket kommentálnak, új kutatások eredményeit hozzák közelebb a laikusokhoz. Egyesek közülük szinte celebstátuszba kerülnek.
Az érthető és tényszerű kommunikáció nagyon fontos járvány idején, de vannak olyan szakemberek, akik megismerték az ezzel járó hátrányokat is: a Nature 321 kutató körében végzett felmérésének eredménye szerint
- 15 százalékukat, azaz 47 embert halálos fenyegetésekkel is megtalálták,
- 72 tudós pedig fizikai vagy szexuális erőszakot beígérő fenyegetéseket kapott.
Azok, akiket a legtöbbször találták meg a trollok vagy fenyegetések, nagyobb arányban fontolgatták, hogy véget vetnek közszereplésüknek, mint azok, akik ezt ritkábban vagy nem tapasztalták meg.
A Nature mintavétele nem véletlenszerű, azoknak a kutatóknak az adatai szerepelnek benne, akik készek voltak válaszolni a kérdésekre: valószínű, hogy az olyan szakemberek, akiket megfenyegettek, inkább készen álltak a válaszadásra, mint azok, akiket nem, így a valóságban alacsonyabb lehet azoknak az aránya, akiket már megfenyegettek.
Ezzel együtt is magas a támadott kutatók aránya.
A megfélemlítés miatt az eredményeknek aggodalomra kell okot adniuk mindazoknak, akiknek fontos a tudósok jóléte. Az ilyen magatartás azzal a kockázattal is jár, hogy a kutatókat elriasztja attól, hogy hozzájáruljanak a nyilvános vitákhoz – ami egy világjárvány idején hatalmas veszteség lenne.
A Nature szerint a kutatók védelméért anyaintézeteiknek is tenni kellene: azok közül, akik tájékoztatták intézetüket az őket ért halálos fenyegetésekről,
20 százalék esetében az intézmény semmit sem tett.
A trollok és az egyéb személyes támadások esetében is hasonló volt az arány, bár ezekről kevesebben beszéltek intézetükben, mint a halálos fenyegetésekről. Az utóbbi kapcsán 80 százalék jelezte az intézménynek a történteket, míg az előbbieknél csak bő 50 százalék.
A legtöbb válaszadó európai és amerikai volt, de fenyegetéseket kaptak a világ minden tájáról magánszemélyektől és tudomány- vagy oltásellenes szervezetektől egyaránt.
Más területeken, mint a klímaváltozás vagy az állatokkal kapcsolatos kutatások, régóta szembesülnek a tudósok fenyegetésekkel, így ezekkel kapcsolatosan az érintettek intézetei is kialakítottak egy rendszert. A zaklatással szembesülő tudósok támogatására tett lépések nem jelentik a határozott, nyílt kritika és vita elhallgattatását.
A koronavírus-világjárvány kapcsán rengeteg nézeteltérés és változó vélemény alakult ki, ahogyan az új adatok beérkeztek, valamint eltérő álláspontok alakultak ki a bevezetendő intézkedéscsomagokat illetően. A tudósoknak és az egészségügyi tisztviselőknek számolniuk kell azzal, hogy kutatásaik megkérdőjeleződnek, de az erőszakkal való fenyegetőzés és a szélsőséges online visszaélések nem ösztönzik a vitát, inkább a tudományos kommunikáció aláásását kockáztatják egy olyan időszakban, amikor az még soha nem volt ennyire fontos.