Az UNSW kutatói nyújtották be javaslatukat Új-Dél-Wales állam kormányához egy jelentéssel együtt, amely a faj kihalással fenyegetettségének mértékét taglalja.
A szakértők becslése szerint a populáció több mint 50 százalékkal esett vissza a mezőgazdasági célú történelmi területtisztítások, a folyószabályozás és a szélsőséges szárazságok következtében. Az egyre súlyosabb és gyakoribb bozóttüzek is hozzájárulhattak ehhez.
"A kacsacsőrű emlősnek nagy veszélyekkel kell megküzdenie.
A fenntarthatatlan vízkihasználás és a földtisztítás továbbra is nagy terhet jelent a frissvízi ökoszisztémákra és a jövőben tovább csökkenti az állományt"
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Gilad Bino.
A javaslatot az egyetem az Australian Conservation Foundation környezetvédő szervezettel, a WWF Ausztráliával és a Humane Society International állatvédő csoporttal közösen nyújtották be.
A faj jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, az ausztrál környezetvédelmi és biodiverzitás-védelmi törvény (EPBC) értelmében azonban nem számít veszélyeztetettnek.
Besorolásának megváltoztatásával szigorodna a kacsacsőrű emlősöket veszélyeztető fejlesztések ellenőrzése. "Azt is jelentené, hogy nagyobb fókuszt helyezhetnénk arra, mit tehetünk a helyzet javításáért" – mondta Richard Kingsford, az UNSW ökoszisztéma-kutató intézetének munkatársa.
A szakértő kiemelte: a kizárólag Ausztráliában honos állat nem élhet víz nélkül, de ahogy a kontinens egyre szárazabbá válik és az emberek egyre több vizet vonnak el a folyókból, az állatok számára elérhető állandó vízfelületek is egyre kisebbé válnak.
A kacsacsőrű emlősök száma az elmúlt évtizedekben mintegy a felére csökkent, de a pontos számok nehezen meghatározhatók, mivel
rejtélyes, éjszaka aktív állatokról van szó.
Az IUCN számukat 30 és 300 ezer között határozta meg 2016-ban.