Nagyon sokat olvashatunk arról, hogy a világon baj van azzal, ahogyan az ember hasznosítja a természeti erőforrásokat, ezzel kapcsolatban „számtalan cikk jelent meg számtalan folyóiratban a tudomány részéről” – mondta az InfoRádió Szigma - A holnap világa című magazinműsorában Molnár Zsolt botanikus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a cikk egyik szerzője.
Vannak olyan közösségek a földön, melyek nem a tudomány ismeretében működnek, hanem évszázados vagy évezredes tudásuk alapján gazdálkodnak. Az ő tudásukat azonban kevésbé veszi figyelembe a tudomány, amikor a globális fenntarthatóságról beszél, hiszen ez az ismeret „szanaszét” van a világban, különböző bennszülött törzseknél, vagy akár a hortobágyi pásztoroknál, így nehéz tudományosan szintetizálni – magyarázta a botanikus.
A Science című tudományos lapban megjelent cikk azt állítja, ahhoz, hogy fenntartható világot hozzunk létre,
a „nem tudomány” által létrehozott tudásra is támaszkodnunk kell.
Míg a tudós csupán kutatja a környezetet, addig a helyben élő ember ebből él, tudását terepi tapasztalatokból szerzi, és szüleitől, nagyszüleitől örökli. A tudományos tudás generalizáltabb, egyetemességre törekszik, a gazdálkodó közösség pedig helyben szeretne túlélni – hangsúlyozta Molnár Zsolt.
A szakértő elmondta, egy másik amerikai lapban arról publikáltak, hogy szükség lenne természetvédelmi pásztorokra, akik ismerik őseik hagyományát, ugyanakkor tisztában vannak a tudomány által feltárt ismeretekkel is: például, hogy a vonuló madaraknak éjszakázóhelyre van szükségük, a bennszülött növényfajok különös védelmet igényelnek, egyes rovarfajok – bár alig láthatók – fontosak a legelő működéséhez. A kutatóknak is érdemes a helyi tudással foglalkozni, beszélgetni, együtt gondolkodni a közösségekkel.
„Megbízhatóbb tudásunk lesz egy adott helyzetről, hogyha a két tudásrendszert ötvözzük”
– emelte ki a botanikus.
A beszélgetést teljes hosszában meghallgathatják kedd este hét órától az InfoRádióban.