A Marson egyfajta légzuhatagok, úgynevezett jeges microburst-ök juttatják a havat a felszínre. Ehhez a felhőknek meglehetősen alacsonyan, mintegy 1-2 kilométeres magasságban kell lennie, máskülönben a hórészecskék már a talaj elérése előtt felszívódnak. Ennek oka az, hogy minél mélyebbre hatolnak a légkörben, a nyomás emelkedésével a hőmérséklet is nő, felgyorsítva a párolgást - írta a 24.hu a tanulmány alapján.

Az új tanulmányban a szerzők azt írják, eddig úgy hitték, hogy hótakaró csak az egyes részecskék lassú lerakódásával alakulhat ki a bolygón. Vizsgálatuk azonban azt bizonyítja, hogy valójában gyors havazások is előfordulnak a Marson, ez pedig hatással van az égitest vízkörforgására.

A kutatás szerint a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont légköri modelljei azt mutatták, hogy éjszaka, a hőmérséklet gyors csökkenésével a felhők hirtelen kristályosodáson esnek át.

Ezzel egy időben a hőmérséklet gyors és lokalizált újraelosztásának köszönhetően a fellegek körül a légáramlatok instabillá válnak, a vízjég pedig kihullik. Egyes részecskék a meleg hatására már a levegőben elpárolognak – az ilyen jelenséget virgának nevezik- sok hószemcse azonban eléri a talajt.