Az asztrociták az idegrendszer legnagyobb számban jelenlévő sejttípusai, a szakemberek sokáig úgy gondolták, nincs igazán komoly szerepük, elsősorban az idegsejtek, a neuronok életben tartásáról gondoskodnak – mondta el az MTA Funkcionális Farmakológiai Kutatócsoportjának vezetője. Az utóbbi húsz évben egyre több olyan funkciót fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy képesek a neuronok aktivitását befolyásolni – tette hozzá Héja László.
„A fizikailag nem összekapcsolódó neuronokkal ellentétben az asztrociák nagy hálózatba kapcsolódnak, ezért könnyen szinkronizált aktivitás alakul ki köztük. Mi azzal foglalkoztunk, hogy ezt át tudják-e adni a neuronoknak.”
A kutatócsoport vezetője elmondta, eredetileg a memória rögzülésének mechanizmusát akarták vizsgálni. Ebben nagyon fontos szerepet játszik a lassúhullámú aktivitás, aminek hatására a rövid távú memóriában tárolt nyomok az agy hippokampusz régiójából valamilyen módon átkerülnek az agykéregbe és ott úgy tárolódnak, hogy azok később is felidézhetőek legyenek – mondta Héja László.
„Az átkerülés mechanizmusa nem igazán ismert, de az teljesen bizonyos, hogy a lassúhullámú alvás kiemelkedő szerepet játszik benne. Az ismert ugyanis, hogy ha ennek a fázisnak a mennyiségét csökkentjük,
romlik a memória,
valamint az is, hogy a csökkenése az Alzheimer- és a Parkinson-kór kialakulásának egyik legkorábbi jele.”
A kutatócsoport a lassúhullámú alvás ideje alatt vizsgálta a neuronok és az asztrociták aktivitását, amelyhez egy korábban, speciálisan kifejlesztett patkánytörzset használtak. Az állatokba genetikusan beültetettek egy kálciumérzékeny, sórezisztens fehérjét. Ezt aztán öröklik is a megszülető állatok – mondta el Héja László.
„Ezen keresztül sejtszinten lehet vizsgálni az aktivitását. A mi felfedezésünk az volt, hogy észrevettük, hogy nemcsak az elsősorban vizsgált neuronok mutatnak lassúhullámú aktivitást, hanem velük összeszikronizálódva az asztrociták is. Különösen érdekes, hogy úgy tűnik, mintha ráadásul ők lennének az első lépcsőfokai az aktivitás kialakításának.”
Az aktivitásuk gátlásakor a neuronoké is csökkent, mintha ők hoznák létre azt az állapotot, amiben a memórianyomok hosszútávon rögzülnek – mondta az MTA Funkcionális Farmakológiai Kutatócsoportjának vezetője. Héja László kiemelte, a kutatás célja olyan fehérjéket, mechanizmusokat keresni, amelyekre később gyógyszert lehet készíteni. Ez azonban lassú folyamat, legalább tíz év, mire el lehetne kezdeni a kognitív zavarok kezelésére alkalmas gyógyszer fejlesztést.
„Most a célfehérje megfogása a feladat. A következő az, hogy olyat találjunk, amivel bele lehet nyúlni a folyamatba, vagyis megtaláljuk azt a kaput, amelyen keresztül az asztrociták átadják a szinkronizált aktivitást a neuronoknak, ha megvan, remélhetőleg
később abból gyógyszert lehet fejleszteni.”