Az eddig véltnél gyorsabb a földi élővilág hatodik kihalási hulláma, amely az állatfajok "biológiai megsemmisülésében" nyilvánul meg - figyelmeztettek az amerikai Stanford Egyetem és a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányukban.
A szakemberek a gerincesek felét kitevő 27 600 madár-, kétéltű, emlős és hüllőfaj egyedszám-csökkenését vették górcső alá, és külön vizsgálták 177 emlősfaj populációjának alakulását 1990 és 2015 között.
Megállapították, hogy a gerincesek több mint 30 százaléka csökkent mind a populációt, mind a földrajzi megoszlást tekintve.
"A Föld a populációcsökkenés és a fajok földrajzi értelemben vett kipusztulásának hatalmas eseményét éli át, amelynek negatív következményei lesznek az ökoszisztéma működésére és a civilizáció fennmaradásához létfontosságú készletekre" - írták a szakemberek.
A 177 vizsgált emlős fajról megállapították, hogy
- legalább 30 százalékkal csökkent valamennyi földrajzi megoszlása,
- 40 százaléknak jelentős mértékben - több mint 80 százalékkal - csökkent az egyedszáma.
A 26 700 faj egyharmadának, 8851-nek csökkent a populációja és földrajzi megoszlása, holott ezek a fajok nem tartoznak a veszélyeztetettek közé.
"Számos emlősfaj, amely egy-két évtizede még relatív biztonságban volt, ma már veszélyeztetett"
- olvasható a tanulmányban, amely példaként hozza fel a gepárd, az orangután, az oroszlán, a tobzoska és a zsiráf populációjának tömeges méretű csökkentését.
A szakemberek szerint leginkább az Ázsia déli és délkeleti részén élő állatokat érinti az egyedcsökkenés. Valamennyi vizsgált nagytestű emlős földrajzi megoszlásának 80 százaléka csökkent.
Az emlősök mintegy 40 százaléka, köztük az orrszavú, az orangután, a gorilla és számos nagymacska
a jövőben csak elterjedési területük 20 százalékán fognak élni -
figyelmeztettek.
A kutatók az állatok egyedszám-csökkenését élőhelyük eltűnésének, a források túlfogyasztásának, a környezetszennyezés, az invazív fajok betolakodása és a betegségek számlájára írják. A klímaváltozás is egyre nagyobb mértékben járul hozzá a kihalási hullámhoz - vélik a kutatók.
A folyamat nálunk is megtapasztalható
A folyók, patakok élővilága a szárazföldekhez és tengerekhez képest még drasztikusabban fogyatkozik. Itthon az ártéri erdők jelentős része veszélyben van, és különböző vizsgált fajok állományai akár kilencven százalékkal is csökkentek - mondta az InfoRádiónak Gálhidy László, a WWF Magyarország projektfelelőse.
"Ezt a kihalást egyértelműen az ember okozza, különböző módokon. Először a túlvadászat és túlhalászat volt a fő ok, ma már jelentősebb az élőhelypusztítás például a mezőgazdasági területek térnyerése, az autópályák, vasútvonalak kialakítása. Jelentős még a behurcolt fajok, idegen kontinensről származó kórokozók szerepe, amelyek kiszorítják vagy pusztítják az őslakos élővilágot. A klímaváltozás szintén hozzájárul az élőhelyek csökkenéséhez: itt arra kell gondolni, hogy a fajok egy részének vándorolnia kellene, de a sűrű beépítettség miatt ez csak korlátozottan lehetséges" - sorolta a szakember.