A kihalt fajok a mai homoki ásótyúk és a talegallatyúk tagbaszakadt rokonai voltak - közölték az adelaide-i Flinders Egyetem kutatói.
A madáróriások a pleisztocén korban (1,6 millió - 10 ezer év) éltek, együtt az olyan óriás állatokkal, mint a valaha élt legnagyobb ismert erszényes, a diprotodon, az erszényesoroszlán és a kengurufélékhez tartozó procoptodon.
A tudósok kezdetben úgy vélték, hogy az 1880 körül talált első fosszíliák egyetlen ősi madárfajt rejtenek, de újabb vizsgálatuk nyomán arra a következtetésre jutottak hogy öt fajról van szó.
Köztük volt az a mintegy nyolc kilogramm súlyú pulyka, amely a keleti szürke óriáskengurunál is magasabb - 1,3 méter - lehetett, azaz négyszer nagyobb volt a mai madárnál.
"Felfedezésünk figyelemre méltó, mivel feltárja, hogy az ausztrál ásótyúkfélék több mint fele kihalt a pleisztocén korban" - magyarázta Elen Shute kutató.
"Összehasonlítottuk az 1880-ban majd 1970-ben talált fosszíliákat a közelmúltban felfedezett maradványokkal, és az újonnan találtak segítségével váltak igazán világossá a fajok közötti különbségek" - tette hozzá.
Sok kihalt nagy madártól - mint például a dodó - eltérően ezek az ásótyúkok nem voltak röpképetlenek. Ugyan nagyok voltak, hosszú szárnycsontjaik megmutatták, hogy valamennyien képesek voltak repülni, és valószínűleg fákon aludtak, szemben modern rokonaikkal, a mostani pulykákkal.