A vadon termő növények, többek között a búza és a rizs fontos tulajdonságai vesztek el a nemesítés évezredei alatt - írták a kutatók a Trends in Plant Science című szaklapban.
A búza termesztésének kezdeteikor, Kr.e. 7500 körül, a földművesek néhány kiválasztott tulajdonság - mindenek előtt a terméshozam - alapján szelektáltak a magvak között.
Növénytermesztők nemzedékeinek döntései azonban háttérbe szorították a búza más tulajdonságait, többek közt a körülmények változásához, a felmelegedéshez való alkalmazkodás képességét - olvasható a tanulmányban.
"Úgy véljük, a visszavadítással minden termesztett növény nyerhetne. Jobban tűrnék a szárazságot, a hideget, a betegségeket és a kártevőket, hatékonyabban használnák fel a talaj tápanyagait" - mondta Broberg Palmgren, a Koppenhágai Egyetem tudósa, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók szerint a népszerű élelmiszernövények vad rokonainak hasznos génjeit újra be kell ültetni a nemesített fajokba, ezzel lehetne javítani az élelmiszer-biztonságot.
Palmgren hozzátette: ez a terv valószínűleg nem vált ki akkora ellenállást, mint a génmódosítás (GMO, genetically modified organisms), mivel ennél az eljárásnál csak rokon növények génjeit ültetik át.
A kutatók arról nem tudtak biztosat mondani, mennyivel lehetne többet termelni, ha a növénytermesztők megfogadnák a tanácsukat, ám hangsúlyozták: a népesség növekedése és a talaj romlása még sürgetőbbé teszik az ősi génekben rejlő lehetőségek kihasználását.