A 83 esztendős korában hétfőn hamdeni otthonában prosztatarák következtében elhunyt Nuland halálhírét lánya, Amelia Nuland közölte kedden.
"Azt mondta nekem: nem félek a haláltól, de olyan csodálatos életet építettem fel, és még nem vagyok kész arra, hogy itt hagyjam" - idézte fel lánya Nuland szavait. Hozzáfűzte: apja gyakran beszélt családjával a betegségéről és közelgő haláláról. Voltak időszakok, amikor megbékélt, máskor ijedtnek és szomorúnak tűnt. "Nem a haláltól félt, de szerette azt a világot, amiben élt, azokat, akik az életében szerepet játszottak és az életet" - mondta.
Nuland 1955-ben szerzett orvosi diplomát, később a Yale Egyetem Orvostudományi Karának professzora lett.
Hogyan halunk meg? című könyvéért 1994-ben az Egyesült Államokban elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat a nem fikciós kategóriában, és a Pulitzer-díj döntősei között is szerepelt. A műben a halál körüli mítoszt eloszlatva annak különböző okait vette számba az időskori halálozástól a különböző betegségekig.
Nuland kritikus volt azokkal a megszállott orvosokkal szemben, akik szükségtelenül meghosszabbítják az emberi életet pácienseik emberi méltóságára és jól-létére való tekintet nélkül. Ugyanakkor ellenezte az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságot, amiről úgy tartotta, az "épp az ellenkező irány, mint amerre mennünk kellene".
Felidézte, hogy gyerekkorában a halál még természetes jelenségnek számított, amit elfogadtak, ha bizonyos jelek és tünetek azt mutatták, hogy közeleg. "Manapság ugyanezek a szimptómák újabb operációra, egy újabb cső bekötésére, a harmadik kudarca után egy negyedik pacemaker beültetésére ösztönöznek, egy újabb kemoterápiás kezelés kezdetét jelzik és a páciens újabb CT-vizsgálatra küldésére szólítanak fel" - írta.
Könyve több tucatnyi országban lett bestseller.
Nutland további munkái között szerepelt a Doktorok - az orvostudomány története című könyv, amely 1988-ban jelent meg, a Medicine: The Art of Healing (Orvostudomány: A gyógyítás művészete) 1992-ből és a The Wisdom of the Body (A test bölcsessége) 1997-ből.
Sebészetet és orvostörténetet oktatott a Yale Egyetemen, több tudományos folyóirat szerkesztője, rovatvezetője is volt.