A nemzetiszocialisták az Elfajzott zene című hírhedt kiállításon próbálták meg lejáratni a modern zene általuk károsnak vélt irányzatait. Az 1938-ban, ugyancsak Düsseldorfban megnyitott tárlaton megbélyegezték többek között a zsidó operettszerzőket, de elítélték Arnold Schönberg és Alban Berg atonális zenéjét is. Gyalázták Anton Webern, Paul Hindemith és Igor Sztravinszkij zenéjét éppúgy, mint a dzsesszt és a szvinget.
A kiállítás túlzásai még a náci rezsim egyes vezetőit is felháborították, így például Peter Raabe, a birodalmi zenei kamara elnöke is "garázdálkodásnak" nevezte a gyalázkodó bemutatót, amely az egy évvel korábban Münchenben megrendezett Elfajzott művészet című kiállítás folytatásának tekinthető. A bíráló hangok hatására Joseph Goebbels propagandaminiszter idő előtt bezáratta a kiállítást, és jelentést kért az ügyről.
Egyes zenészek, így Schönberg, Kurt Weill, Hanns Eisler, Friedrich Hollaender és Erich Wolfgang Korngold már 1933-34-ben emigráltak. Az otthon maradók közül sokaknak tiltólistára kerültek a művei, egyeseket üldözték és deportáltak. Viktor Ullmann, Hans Krása és számos más zenész lelte halálát a koncentrációs táborokban.
A kiállítás január 23-ig látogatható a düsseldorfi hangversenyteremben.