A sertés és az ember 112 olyan DNS-mutációval rendelkezik, amelyek az emberben is megtalálhatók és többek között az elhízásért, a diabéteszért, a Parkinson- és Alzheimer-kórért, valamint más betegségekért felelősek.
"Ez azt a lehetőséget rejti magában, hogy számos kutatásban - így gyógyszerkísérleteknél - a sertés használható modellként a humánterápia előtt" - mondta az AFP francia hírügynökségnek a csoport egyik tagja, Alan Archibald, az Edinborough-i Egyetem kutatója.
A házisertés már eddig is sokat segített az orvosi kutatásban, mivel anatómiailag is nagyon hasonlít az emberre. A disznószívbillentyűt például korábban - a mesterséges billentyűk kifejlesztése előtt - beültettek az emberi szívbe.
A jelenlegi kutatás azonban tovább szaporítja a jószág erényeit, mivel a genetikai eredetű betegségek megértéséhez is hozzájárulhat. Mindemellett segítséget nyújthat hagyományos "feladatának" betöltésében is: a szakemberek képesek lesznek jobb takarmányhasznosítású, a betegségeknek ellenállóbb és jobb húsminőségű sertéseket tenyészteni. Ennek érdekében a kutatócsoport géntesztet fejlesztett ki, amellyel kiválaszthatók azok az egyedek, amelyek több zsírt vagy több húst adnak, több utódnak adnak életet, hosszabb életűek. Ilyen módon a kiválasztott egyedek tenyészthetők tovább, így hatékonyabb az állomány fejlesztése.
A genomprojekt során a házisertés genetikai állományát összevetették a vaddisznó, az ember, a kutya, az egér, a ló és a szarvasmarha géntérképével. Az összehasonlításokból kiderült, hogy az ázsiai és az európai sertések között világos genetikai különbségek vannak. A házisertés őse, egy, a mai vaddisznóra emlékeztető disznóféle Délkelet-Ázsiából származik, majd egész Eurázsiában elterjedt. A két földrészen élő őssertések között azonban később nem volt kapcsolat, így már-már két külön alfajról beszélhetünk.
"A sertést egymástól függetlenül háziasították Eurázsia nyugati felén és Délkelet-Ázsiában" - állapította meg a tanulmány.