Az amerikai földtani intézet (USGS) munkatársai és orosz kollégáik összesen 251 rozmárt jelöltek meg Alaszka északi partjainál, a Csukcs-tengerben, hogy nyomon kövessék az állatok mozgását.
A 2008 és 2011 közötti időszakban gyűjtött adatok szerint az állatok a megszokottnál korábban érkeznek meg az északi táplálékszerző helyeikre a nyári hónapokban, és amikor a tengeri jég teljesen eltűnik, a szárazföld felé veszik az irányt, hogy a parthoz közeli területeken kutassanak táplálék után.
A kutatók egyelőre nem tudják, hogy az állatok megváltozott viselkedésének milyen következményei lehetnek, arra azonban rámutattak, hogy a fiatalabb példányok elhullási aránya megnövekedhet, mivel a parton való fosztogatás során társaik könnyebben agyonnyomhatják őket.
A kitűnő búvároknak számító rozmárok gyakran több száz méteres mélységbe is képesek alámerülni a tengerben, hogy táplálékhoz jussanak. A nagytestű tengeri emlősök számára azonban nélkülözhetetlen fontosságúak a hatalmas jégtáblák is, amelyeken világra hozzák és felnevelik a kicsinyeiket, valamint menedéket találnak a ragadozók elől.