A 8. század végétől a 10. század közepéig tartó viking hódítások során az északi harcosok kolóniákat hoztak létre Skóciában, a skót szigeteken, Írországban és Man szigetén. Ugyancsak letelepedtek Izlandon, Új-Foundlanden és Grönlandon.
A vikingek magukkal vitték a háziállataikat, a lovakat, birkákat, kecskéket, tyúkokat, de hajóikon megbújt a háziegér (Mus musculus domesticus) is - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon, valamint a Discovery News hírei között.
Amerika, brit, dán, ír és svéd genetikusok megkísérelték nyomon követni az "egértelepesek" útját. Ennek érdekében egyrészt jelenkori egerek DNS-ét vizsgálták, másrészt kilenc izlandi, valamint grönlandi, továbbá négy új-foundlandi viking régészeti helyszínen a rágcsálók fosszíliáiból igyekeztek az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t gyűjteni.
A genetikai vizsgálatok tanúsága szerint a háziegér a vikingekkel együtt, Norvégiából és a brit szigetek északi részéről érkezett a 10. század elején Izlandra, innen a rágcsálók Grönlandra vették az irányt. Míg Izlandon mindmáig megtalálhatók a viking egerek leszármazottai, Grönlandon a vikingek eltűnése után kipusztultak, helyüket később az európai betelepülés második hullámával érkező dán rágcsálók foglalták el.
"Az elmúlt ezer év betelepülés-története nyomon követhető az egerek mitokondriális DNS-en keresztül" - hangsúlyozta Eleanor Jones, a Yorki és az Uppsalai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.