A Caulobacter crescentus a vízvezetékek belsejétől az orvosi katéterekig vagy a fogakig bárhol megtelepedik, és szinte lehetetlen eltávolítani. A kórokozó váladéka ugyanis öttonnányi adhéziós erőt kifejtve 6,45 négyzetcentiméterenként a természetben fellelhető egyik legerősebb ragasztóanyag - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által támogatott kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy miként alkalmazza a szuperragasztót a kórokozó. A hatékony "ragasztás" ugyanis létfontosságú a Caulobacter crescentus számára a baktériális telepek létrehozásában.
Az Indianai Egyetem, valamint a Brown Egyetem kutatói a "ragasztás" folyamatát tanulmányozva nagyfelbontású videomikroszkóp segítségével valós időben figyelhették meg a baktérium "ügyködését". Első lépésként a Caulobacter crescentus a sejt végén található baktériumcsillók segítségével tapadt a felületre.
A csillók 2-10 nanométer átmérőjű és legfeljebb néhány mikrométer hosszú fehérjefonalak, amelyek finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópban.
Mint a vizsgálatok során megfigyelték, hozzáérve a "kiszemelt" felülethez, a csillók beszűntetik a mozgást a közelükben lévő "kábelszerű" képződmények segítségével. A mozgás blokkolása aktiválja a továbbiakban a váladékképződést, amely a baktériumnak a felülettel érintkező részén ürül, és azonnal hozzátapasztja a kórokozót a kívánt helyre.
A kutatók két további baktériumnál is kimutatták a váladékképződés felületi érintkezéssel történő aktiválását. Mivel ez a mechanizmus más kórokozókra is jellemző lehet, az amerikai tudósok úgy vélik, hogy a folyamat általános lehet a fertőzések során.
Mint az Indianai Egyetem és a Brown Egyetem tudósai rámutatnak, a folyamat megértése segíthet különböző fertőzések megelőzésében és gyógyításában.