Ez az első alkalom, hogy egy vadon élő állatnál dokumentálták a "gyermekbántalmazás" generációkon való átívelését, ahogyan ez az ember esetében is ismert. Az amerikai Wake Forest Egyetem kutatói a The Auk című folyóiratban publikálták eredményeiket.
A Sula granti névre hallgató szulafaj tengeri madár, amely a Galápagos-szigeteken, valamint Ecuador, Peru és Kolumbia melletti szigeteken fészkel. A telepek zsúfoltsága miatt gyakoriak az erőszakos megnyilvánulások.
Míg a szülőmadarak a tengeren halásznak, a nem költő felnőttek felkeresik az őrizetlen fészkeket, és érintkeznek a fiókákkal. Bár pozitív kimenetelük is lehet, a találkozások gyakran bántalmazó jellegűek: a felnőtt madarak párzásra próbálják kényszeríteni a fiókákat, vagy agresszíven viselkednek velük - mondta David Anderson, a kutatás egyik vezetője a BBC hírportálnak.
A kutatók a galápagosi Espanola szigetén figyelték meg a szulákat három költési időszakon át. Számos madarat meggyűrűztek fiókakorában, így a későbbiek során, nyomon tudták követni őket, és feljegyezni viselkedésüket. A bántalmazó viselkedés többszöri ismétlődése révén világossá vált, hogy a madarak személyiségéhez tartozó jellemvonásról van szó.
A fiókák tapasztalatai valószínűleg egy életre befolyásolják viselkedésüket. A megfigyelések alapján kizárható, hogy genetikai okai lennének a bántalmazó viselkedésnek, hiszen a felnőtt egyedek nem rokon fiókákkal szemben követik el azt. Anderson gyanítja, hogy az erőszak növeli a stresszhormonok szintjét, ami a későbbiekben előidézi az agresszív viselkedést.