A térkővel, aszfalttal burkolt településrészeken a szárazságban nagy területek maradnak szabad vízfelület nélkül, ahol az állatok szomjukat olthatnák vagy fürdéssel felfrissülhetnek. A hőség különösen a fészket éppen ilyenkor elhagyó, ezért még "rutintalan" fiókákat érinti hátrányosan, mert egyrészt nem ismerik a környék vízlelőhelyeit, másrészt pedig az eleséggel érkező szülők hívása és az élelemért való koldulás sok mozgással, hőtermeléssel jár.
A segítségnyújtás legegyszerűbb módja, ha kertbe, erkélyre, ablakpárkányra itatót teszünk, és gondoskodunk az állandó vízutánpótlásról. A kertészeti áruházakban is kapható 40-50 cm átmérőjű, 5-7 cm mély műanyag virágalátét vagy bármilyen nagyobb méretű edény tökéletesen megfelel a célnak. Ezt a talajra helyezve a madarak mellett kisemlősöknek, például a sünöknek is sokat segítünk a hőség átvészelésében. Minél több kertbe, parkba kerülnek ilyen egyszerű itatók, annál nagyobb eséllyel találnak rá a fészket elhagyó fiókák.
Az ágak között szabadon költő madárfajokra jellemző, hogy fiókáik a teljes önállósodás és a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és attól minél távolabb - a szülők segítségével - magányosan próbálnak boldogulni. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak, és a teljes értékű repülés eléréséig, 5-10 napig még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket. Az ilyen fiókát nem szabad felvenni, főleg nem szabad bevinni a lakásba, mert ezzel csak túlélési esélyeiket csökkentjük.
Bár ezek a magányosnak tűnő fiatal madarak az esetek túlnyomó többségében nem szorulnak a segítségünkre, mert a korai fészekelhagyás egy, a túlélésüket segítő finoman hangolt viselkedési mechanizmus, ha ilyen hőségben bágyadt, lihegő, bizonytalan mozgású, menekülni képtelen egyedeket találunk - vízbe mártott ujjunkkal - megitathatjuk és árnyékos helyre tehetjük őket - olvasható az egyesület közleményében.