A hangyatelepekre gyakran hatolnak be a békésebb fajok bábjait elrabló rabszolgatartó hangyák, hogy idegen segítőhangyákat nevelhessenek maguknak. Ezért a rablók ellen védekezni kényszerülnek a békésebb hangyák is, megkísérlik harapással vagy szúrással megölni a betolakodót.
Egy új tanulmányból kiderült, hogy a rovarok nem vesztegetik energiájukat a kevésbé veszélyes behatolókra.
A németországi Mainzban lévő Johannes Gutenberg Egyetem kutatói Inon Scharf vezetésével azt vizsgálták, hogy ezek az összetett rovarközösségek miként reagálnak a különböző fajokhoz tartozó betolakodókra. Laboratóriumi körülmények között tanulmányozták az egyébként az Egyesült Államok észak-keleti részén található erdőségekben honos Temnothorax longispinosus hangyafaj viselkedését. Ennek során négy másik hangyafaj munkásait engedték be a hangyatelepre.
"Az első egy ismeretlen - nem rabszolgatartó - faj volt. A második egy hangya ugyanabból a fajból, a harmadik pedig egy hasonló, ám rivális faj, amely ugyanazon a területen honos" - magyarázta Scharf. Végül a hangyatelep lakói találkoztak a legveszélyesebb betolakodóval, a rablóhangyával. A rablóhangyák behatolnak más, békésebb hangyafajok telepeire és ellopják bábjaikat, eközben pedig gyakran megölik a telep királynőjét és sok munkást is. A rabságba ejtett bábokat munkássá "nevelik" és hasonló feladatokat végeztetnek el velük, mint amelyeket a saját faj munkásai is végeznek, például ellátják a királynőt, nevelik a fiatal hangyákat és élelmet gyűjtenek.
Amikor a kísérletben a kis T. longispinosus egyedek rablóhangyákkal találkoztak, megtámadták őket. Amikor azonban kevésbé fenyegető munkásokkal "futottak össze", egyszerűen megpróbálták kivonszolni a bolyból.
"Meglepő, hogy határozottan megkülönböztetik a behatolókat, de evolúciós szempontból van értelme a dolognak" - mondta Scharf. Nem vesztegetik az energiájukat arra, hogy agresszívan reagáljanak minden egyes behatolóra, a fenyegetettség mértékéhez igazítják a válasz erősségét.